A világ elképzelhető legnagyobb kincse, amire az ember beleszületve rátalál, ahol utolsó búcsúra nyújtja kezét: az a család. Még akkor is az, ha valaki nem ismeri föl ennek valódi értékét."
(Adolf Kolping)
A család az a közösség, amely képes a teljes ember szolgálatára, nem csupán az emberi igények, vágyak és szükségletek valamelyik szeletének kielégítésére.
Nem elegendő ugyanis a gyermek fejlődésének anyagi-gazdasági hátterét biztosítani, szükséges az anyagi javakkal kapcsolatos erkölcsi kérdések tisztázása is.
Hiába válik valaki tizenéves korára élsportolóvá, ha nem sajátítja el a fair-play szellemiségét, nem lesz belőle kiváló ember.
A művészi hajlamok kibontakoztatása sem válik igazán a gyermek javára, ha nem tanul meg másokért áldozatot hozni, lemondani a saját vélt érdekeiről.
Korunk individualizmusa és egyre terjedő erkölcsi relativizmusa súlyos veszély, a családba, a gyermekek nevelésébe való beszivárgása megakadályozza, hogy a család valóban a humántőke forrása legyen, hogy a jövő generációja jobbá, nemesebbé váljon a jelenleginél. ( Bíró László :Hívom a családokat )
Az új családformák fölényét hirdetők szívesen eltörölnék a ,,hagyományos" családot, amely szerintük csupán egy emberpár intim életének színtere, tehát magánügy, észre sem veszik azt a katasztrófát, amely az egész társadalmat fenyegeti a hagyományos családforma visszaszorulása miatt.
A család a társadalom humántőkéje, nélküle a társadalom ugyanis atomjaira hullik szét, mert a családon kívül született gyermekek szocializálódásából hiányozni fog az egymásért kölcsönösen áldozatot hozni tudás, a generációk és nemek kölcsönös tisztelete, a valamivé válás helyett előtérbe kerül a birtoklásra törekvés.
A hagyományos család nem okozója a bajoknak, hanem elszenvedője, nem megreformálásra vagy éppen felszámolásra szorul, hanem támogatásra és védelemre. (Bíró L. Hívom a családokat )
A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."
(Richard Bach)
A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz)
Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy a házasságban tud kiteljesedni.
A férfi és a nő elhagyja apját és anyját, és ketten egy testté lesznek (vö. Mt 19,5), összeköti őket a szeretet.
A keresztény házasság alapja egy még nagyobb szeretet: Krisztusnak, a főnek a szeretete teste, az Egyház iránt (ld. Ef 5,28-32).
A házasságból család lesz, ha a házasok együttműködve a Teremtő és a Megváltó szeretetével gyarapítják és gazdagítják az emberiséget, azaz a társadalmat és az Egyházat. (vö. GS 50)
A házasulandók szívből kimondott IGEN-je a házasságukból születendő gyermekekre tehát nem magánügy, hanem annak kinyilvánítása, hogy készek Isten teremtő erejével együttműködve építeni a társadalmat és az Egyházat. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a társadalom és az Egyház rá van utalva erre az IGEN-re, nélküle életképtelenné válik, elhal. ( Bíró László : Hívom a családokat )
*
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkezem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
( Ady Endre)
