Hiszek Egy Istenben...
Vallás, ha elfogadjuk Istent, hit, ha befogadjuk.
A hit legelőször is bizalom abban az Istenben , akiben ' élünk, mozgunk és létezünk'.
Ez azt kell, hogy jelentse, hogy bízom azokban a körülményekben, amelyek közt vagyok, legyenek azok bármilyen visszataszítóak is.
A hit csak másodsorban jelenti az Istenről szóló megállapításokban, a hivatalos hitvallásokban való hitet.
A hit az az ajándék, hogy 'otthon vagyok' , bárhol is legyek, mert Isten jelen van mindenekben, és minden Istenben van.
A következetes gondolkodás tiszta fogalmakat alkot, de még ezek sem képesek rá, hogy a megfoghatatlant megragadják, sőt, olyan messzeségbe eltávolítják, ami minden fogalmi dolog tulajdonsága.
A hit útja többet ad nekünk, mint a filozófiai megismerés útja:
- a személyes közelség Istenét, aki szeret, és irgalmas,
- és egy olyan bizonyosságot, ami egyetlen természetes megismerésre sem jellemző.
/ Edith Stein */
A hit állandó kihívást jelent minden korban a keresztényekhez:
- elhagyni a kiszámíthatót, a foghatót, a világot, a vitatkozást és
- belépni Isten jelenlétébe, ahol minden megtörténhet, minden megújulhat.
"Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.
Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg.
Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."
/ Római 14, 7-8 /
A hit választ ad arra a kérdésre, hogy hol kell keresni az erő forrását.
Isten nem kíván az embertől semmit anélkül, hogy a hozzá szükséges erőt meg ne adná.
A hit ezt tanítja nekünk, és a tapasztalatok az életben ezt igazolják.
A hit tárgya nem látható.
De láthatatlanul is, akkor is, ha az érzékek számára senkinek sem hozzáférhető, mégis közvetlenül jelen van; megérint minket, és lehetővé teszi számunkra, hogy hozzá igazodjunk.
/ Edith Stein */
A hitben nem csupán felfogunk és igaznak tartunk valamit, -- egy olyan megállapításban, ami nem érint minket --,
hanem az, amit felfogok, miközben felfogom, belém hatol;
megragad engem személyiségem középpontjában,
és én ragaszkodom hozzá.
/ Edith Stein* /
A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. ( Zsid 11, 1)
Kegyelem nélkül lehetetlen hívővé válni.
Másrészt a hit nem tud kibontakozni, ha a kegyelmet szabadon meg nem ragadják.
/ Edith Stein* /
Ahol valóban eleven hit van, ott az életet betöltik a hit igazságai és Isten nagy tettei, minden más ezzel szemben a háttérbe szorul.
Hit és megváltottság valójában egy és ugyanaz.
/ Edith Stein /
Jézus Krisztust valójában csak a megtérés által lehet megismerni.
A korabeli farizeusok és írástudók pontosan ismerték Jézus csodáit, személyesen találkoztak Vele, mégsem ismerték Őt igazán.
Miért? Mert szívüket megkeményítették. Nem vállalták a megtérést
" A metanoia (megtérés) több, mint bűnbánat.
Egész gondolkodásunk, érzésvilágunk, belső és külső magatartásunk gyökeres megváltoztatását jelenti.
Negatív eleme a lemondás a bűnről, az önakaratról, a pénzimádatról, a hatalom és az érzéki élvezet után való törekvésről; pozitív eleme a hit." (Dr. Előd I.)
Ha egy vak kiáll a fényre, érik ugyan a nap sugarai, de a fény az ő számára nem létezik.
Akinek nincs Istene, szívében vak.
Mit tehet tehát ?
Tisztítsa meg szívét, hogy meglássa Istent.
/ Szt. Ágoston/
A hitben az életről, az én életemről van szó.
A hit röntgenfelvételhez hasonlóan átvilágítja emberi létemet.
Segít, hogy jobban éljek, emberebbé, inkább önmagammá váljak.
A hit ezt jelenti: felfedezem, hogy végsősoron Egység csak egy van:
Isten a legmélyebb alapja létemnek.
(PIET van BREEMEN S.J.)
Isten személyes kapcsolatban áll veled, bárki légy is.
Neveden szólít.
Rád tekint, elfogad : úgy, ahogy vagy, amilyennek alkotott.
Teljesen ismer téged ; ismeri érzéseidet, gondolataidat, gondjaidat, képességeidet, és gyöngeségeidet.
Lát, amikor örülsz, és lát, amikor bánat ér.
Odafigyel rád, ismeri szívverésedet, lélegzetvételedet is.
Jobban szeret, mint te önmagadat.
(Newmann bíboros)
Edith Stein: Odaadás
Járjak vakon Uram, a te utaidon
Mint kis gyermek, terved tudni nem akarom
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám
Hozzád vezetsz, bár vezess vak éjszakán.
Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök mád enyém lesz majd valamikor.
Valósítsd meg terveid, gondolatod
Segíts, ha áldozatra késztet sugallatod.
Felejtsem el mindenestől kis önmagam
Haljon meg az én, és csak neked éljek, Uram!
A hit útja is sötétségben vezető út.
Még Isten sem igazítja szavát az emberi mérték szerint, hogy számunkra a megfoghatatlant megfoghatóvá tegye.
/ Edith Stein* /
"A szeretetben való hit állandó támadásnak van kitéve. Minden betegség, minden csalódás, minden veszteség, minden baleset alkalom az ördögnek arra, hogy megkísértsen és a fülünkbe suttogja: az Isten nem szeret téged! Az Isten eltávolodott tőled. Az Isten elhagyott téged, miért gondolsz rá?
Minden kísértés ellenére hinnünk kell, hogy Isten szeret!
Minden ördögi sugallatot, minden ördögi csapdát el kell kerülnünk a hit erejével, amelyet a Szentlélek hoz létre bennünk.
Sokan beleesnek ebbe a csapdába, és elfordulnak Istentől. Abbahagyják az imát, mert esetleg baleset érte őket, és úgy érzik, hogy kötelessége lett volna Istennek megvédeni őket. Ezért szemrehányást tesznek neki, és nem imádkoznak többet.
Pedig Jézus az életénél is jobban szereti az embert.
A keresztet is vállalta az emberért. Vállalta a keresztet, a halált, hogy megmentse az embert, az üdvösség számára. A Szentlélek meggyőz bennünket arról, hogy minden szenvedés ellenére Jézus nem hagyott el bennünket. Lehetnek ezek próbatételek, lehetnek fájdalmas megtapasztalások, lehetnek belső érlelődések. Nem tudjuk életünk szövevényét ebben a földi életben teljesen felismerni, majd csak odaát.
De hinnünk kell azt, hogy Jézus szeret minden szenvedésünk ellenére. Minden gyengeség, minden mulasztás, minden bűn ellenére is szeret minket Jézus.
Mérhetetlenül szeret.
Jézus szeretete kimeríthetetlen."
-Katona István-
Isten nem hal meg azon a napon, amikor többé már nem hiszünk egy személyes Istenben,
de mi meghalunk akkor,
amikor az életünket már nem ragyogja be a csodálkozásnak az a naponta megújuló, állandó sugárzása, amelynek a forrása minden értelmen túl van.
Dag Hammarskjöld
Képzeljük el magunknak az egész világot.
Járnak ott a hit, a Szentlélek mindenféle finom indításai, a jó láza. Azután a nagy igazságok, az eszmények, az erkölcsi áramlatok
. És azután mi jár?
Jár a hitetlenség, a feketeség, az erkölcstelenség, és ha az ember úgy veszi, jár a rossz irodalom, rossz színház, rossz sajtó, és ezek mind vetnek.
Hová leszünk? Rettenetes konkolytermés.
A történelemből azt látom, hogy az a konkoly hamar nő, és hamar érik.
Hány tévedés volt a világon!
Az evangélium, mint egy szép, nagy búzaföld, hatalmas, nem tud sietni.
Én ragaszkodom ahhoz, amit az Úr Jézus vetett, az apostolok, a szentek vetnek.
Nem botránkozom meg, hogy van sok konkoly. Ez nem tesz lanyhává, bölccsé tesz. Ez megóv mindenféle megzavarodástól...
/ Prohászka Ottokár */
A hit hallásból ered.
Ez nem azt jelenti, hogy a katolicizmus igazságait szajkózzuk , hanem azt, amit aznap megéltem a hitben.
Igazából mi nem vagyunk hívők, nem figyelünk oda Istennek a szeretetére.
Nem vesszük észre.
Elmegyünk mellette.
Az Isten megmarad nap nap után fogalomnak, távoli fogalomnak.
Pedig ő nem ez akar lenni.
Ő felénk hajoló Isten. Ő értünk lévő Isten.
/ Bíró László /
A ,,jó keresztény'' önelégültségétől
-- aki ,,teljesíti kötelességeit'', aki ,,jó újságot, folyóiratot'' olvas, aki ,,helyesen választ'', és folytathatnánk,
hosszú út vezet ahhoz,
hogy valaki eljusson oda, hogy a gyermek egyszerűségével és a vámos alázatával Isten kezét fogva, Isten kezéből éljen.
( Edith Stein* )
A hit esemény.
Nem nekem kell valamit csinálni, hanem az esemény az, hogy az Isten szüntelenül jön felém.
Miben ismertem föl az ő szeretetét ma?
Milyen szépben, milyen igazság meglátásában?
Milyen jóban, ami történt, ismertem föl Istennek a szeretetét.
/ Bíró László /
A hit döntés.
Dönthetsz amellett, hogy van Isten, és amellett, hogy nincs Isten.
Ha amellett döntöttél, hogy nincs Isten, akkor arról döntöttél, hogy a világban látható értelem az értelmetlenségből fakad, az értelmetlenség véletlenszerű mellékterméke.
Akkor arról döntöttél, hogy az értelem az értelmetlenség óceánján úszik.
Ha meg amellett döntesz, hogy van Isten, akkor úgy döntöttél, hogy a világban látható értelem a teremtő értelemből fakad.
És ez a teremtő értelem az örök Ige, Jézus Krisztus, aki emberré lett.
És ha te Jézus Krisztust követve élsz, akkor, mert belesimulsz a teremtés logikájába, értelmesen éltél.
Ha meg nem simulsz bele a teremtés logikájába, akkor elpusztulsz.
/ II.János Pál után /
Eszméljünk csak:
nekünk ismeretünk van édesanyánkról, családunkról s otthonunkról;
de nem ez az ismeret volt az, melynek révén kapcsolódtunk ez édes valóságokhoz, hanem megfordítva történt;
mi a családban éltünk, mi otthon voltunk s az édesanya szeretetét élveztük, anélkül, hogy reflexive tudtunk volna róla.
Ezek a valóságok adták magukat, s ez az igazi; a fogalmak csak később lettek osztályrészünk, s baj volna, ha a fogalmak az édes valóság helyébe ültek volna, vagy ha csak mint a régi szeretetnek emlékei maradtak volna meg bennünk.
Ezt a bajt akarjuk elkerülni Istenhez s Krisztushoz való viszonyunkban. Őrizkedni akarunk a legmélyebb valóságnak, a vallásos életnek elracionálódásától, nehogy fogalmak, metafizikai képletek és teóriák maradjanak bennünk.
A végtelen, a fölség s jóság, a szépség tényleg megvan, s mi szemben állunk vele, mint ahogy az édesanya szeretete, s jósága szemben állott velünk.
Ez volt az az értékes valóság, az az édes élet.
Akkor is megvolt, mikor fogalmilag nem is tudtunk róla, s azután is, mikor a tapasztalásból kialakult a fogalom.
A valóság benyomásaival, a szolgálatok s áldozatok melegével közölte magát, így van ez az életnek egész vonalán.
Már most az is világos, hogy a vallásos életbe tiszta fogalmak kellenek s hogy Istent, Krisztust s intézményeit elôbb meg kell ismernünk, mert azok nem oly közvetlenül adott valóságok, mint az édesanya szeretete;
de emellett hangoztatni akarom, hogy a fogalmi ismeret mellett lelkünk fönt említett igényeiben s szükségleteiben s ösztöneiben a vallásos életnek oly áramai jelentkeznek, melyek minket a megérzés révén is kapcsolnak Istenhez.
Azután pedig azt hangoztatom, hogy ezeket az áramokat s kapcsolódásokat meg kell élnünk; azok fölségét s szépségét illik ízlelnünk s élveznünk.
Át kell magunkat ezeknek adnunk s azokat úgy kell élveznünk, mint ahogy élvezünk fölséges hegységeket, vagy csendben álmodó holdvilágos éjszakát.
/ Prohászka O.*/
" Az igazi hívő magatartás nem a fideizmus, az ugrás a teljes sötétbe, hanem az olyan hit, amely magában foglalja az értelem hódolatát is a minket mérhetetlenül felülmúló isteni misztérium előtt.
Ezt a hitet fogja keresni Urunk a földön, amikor az utolsó napon visszatér.
Ezt a bizalommal teli és tettekben megnyilatkozó hitet, amely mintegy ostromolja és megnyitja az eget, sietteti az Úr dicsőséges eljövetelét és sürgeti az ítéletet: az ember és a világegyetem történelmének lezárását, hogy Isten megalkothassa az új eget és az új földet."
(Barsi Balázs)
A hitnek folyamatos, ingerlő, lökő s áradó energiának, vagyis életnek kell lennie;
akkor élünk belőle.
Mikor a hit csak tudat, csak ismeret, akkor kristály, séma lesz,
tűz, ingerek, lélek, erő s öröm nélkül.
/ Prohászka O./
