A nagyböjt (latin neve: Quadragesima) a húsvét előtti negyven napos , hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó előkészületi időszak; az egyház tanítása szerint húsvét előkészületi ideje böjttel, önmegtartóztatással.
Jézus Krisztus negyven napi böjtölésére, szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet.

E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Az erre az időszakra eső hat vasárnap nem számít bele a negyven napba, nem része a böjtnek, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe.

Az időszak liturgikus színe: a lila.
Utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét.
Különböző szertartásokkal találkozhatunk ilyenkor az Egyházban. A hittanulók (katekumenek) ekkor készülnek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkednek a hittételekkel, Jézus életével. Húsvét vigíliája (Nagyszombat éjjel) keresztelik meg a katekumeneket, de minden évben csak ezen a napon kereszteltek az ókorban.

A bűnbánat jeleként a nagyböjt egész folyamán elmarad a szentmisében az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése, és a templomot sem díszíti ebben az időszakban virág.

 kereszt könyv.jpg

Pilinszky János: Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés

Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát. A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül. A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban. Ezt az utat a szeretet írta elénk, végigjárni is egyedül a szeretet képes hát. A kölcsönös szeretet és a kölcsönös szenvedés: Isten és ember kölcsönös szeretete és kölcsönös szenvedése. Mivel ahogy Istennek szenvedés volt halálunk és bűneink vállalása, nekünk se lehet eljutnunk Isten tökéletes halhatatlanságába és tökéletes ártatlanságába, egyedül szenvedések árán, s egyedül a szeretet erejével. (S. Weil.) A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.

 

Pilinszky János: Katolikus szemmel (XVI.)

A nagyböjt alázatra nevel. Bizonyos értelemben nem is egyéb, mint az isteni alázat iskolája, Isten alászállásának története a világban. Ha fölemelkedést emlegetünk, gyakran felejtjük, hogy a fölemelkedésnek legjárhatóbb útja számunkra az alázat, az erkölcsi süllyedésnek ez az ellenkező előjelű megfelelője. Miközben a kétféle alászállás látszatra azonos tendenciát mutat, valójában tökéletesen ellentett. Az egyik Káin – a másik Ábel. Az alázat pályája minden fölemelkedésnél magasabbra ível. Olyan erény, ami bár szürke hamunak tűnik szemünkben, füstje mindenkor fölfele tör. Az isteni megváltás története ennek az alászálló fölemelkedésnek örök példája és tanúsága közöttünk. Legemberibb és legistenibb iskolánk és lehetőségünk.

 elv3.gif


Hamvazószerda, hamvas szerda (latinul feria quarta cinerum):
nagyböjt kezdő napja a latin szertartásban, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap.
A törekvés, hogy Jézus 40 napos böjtjét kövessék, Keleten és Nyugaton eltérő kezdőnaphoz vezetett. Nyugaton a böjt 40 napja: 6 hét hétköznapjai + 4 nap (vasárnap, az Úr napján nincs böjt). A nagyböjt kezdő napja tehát, hamvazószerda az ötvenedvasárnap utáni szerda.
A bizánci szertartásban szombaton nem böjtölnek, a hamvazószerdának megfelelő nap a latin szertartásban hatvanadvasárnapján van. E napon elhagyják a hús-, egy héttel később a tejételeket is. Innen a húshagyó vasárnap, vajhagyó vasárnap elnevezés. Az ősegyházban hamvazószerdán kezdődött a katekumenek közvetlen előkészítése a húsvéti keresztségre és a nyilvános bűnbánók fölkészítése a nagycsütörtöki föloldozásra (nyilvános vezeklés). A bűnbánókat külön szertartással, a hamvazással indították (a 12. századig az ádámkapun át) a vezeklés útjára.

Hamvazószerda szigorú böjti nap, a böjt 1966-ban történt reformja után is, azaz e napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani.
Hamvazószerda legrégibb hazai liturgiáját a Pray-kódex őrizte meg.

Hazai jellegzetességnek számíthat benne az exorcismus cineris, 'ördögűzés a hamuból', mely az európai liturgikus hagyományban ritka. Bencés közösségeinknek Cluny példájára a szertartás után a templom körüli temetőben, a cinteremben mezítláb körmenet volt.
Az 1500-ból való Baptismale Strigoniense szerint e napon szentelték a zarándokok botját és tarisznyáját, akik voltaképpen szintén vezeklő útra készültek. A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár napnak az ország egyes vidékein csonkahét, a hamvazószerdát követő napnak kövércsütörtök a neve. Hamvazószerdával véget ér a farsang és a mulatozás.

 

 

A böjt célja nem az éhezés, nem is a fogyókúra, vagy egyéb egészségügyi okok, hanem az Istenre figyelés és lelki megújulás.
A böjttel kifejezzük, hogy most nem az egyéni, személyes vágyaink a legfontosabbak, hanem az Istenünk.
Nem azzal foglalkozunk, hogy milyen finomságot együnk, hogyan főzőcskézzünk, mit nassolgassunk, vagy hogyan töltsük minél kellemesebben az időt terített asztal mellett, vagy egy étteremben, kávéházban, hanem csak símán megadjuk testünknek, ami jár neki, figyelmünket pedig Istenünk felé fordítjuk.
Istenünk felé, és a körülöttünk levő emberek felé, mert jól tudjuk, hogy csak az szereti Istent, aki az embertársait is szereti. Ezt még azzal is ki lehet fejezni, hogy a böjtöléskor el nem fogyasztott élelmiszer árát odaadjuk egy rászorulónak. 

Böjt nemcsak az étkezésben nyilvánulhat meg, hanem az élet bármely területén. Mindenki saját maga tudja, melyek az életében azok a helyzetek, területek, amelyek akadályozzák az Istenre figyelésüket, az Úrral való kapcsolatukat, és ezeket kell a nagyböjtben helyére tenni. Mert ami a helyén van az életünkben, az Istent szolgálja.

 Lehet böjtölni fél napot, egy nappalt, vannak, akik több napot is vállalnak. Ilyen volt Jézus Krisztus, Szent Ferenc, Neumann Teréz.
A böjt történhet vallásos céllal: a lélek uralma a test felett, Isten parancsának a teljesítése, engesztelés miatt.
De történhet emberi célzattal: műtét előtt, esetleg mert nincs ennivaló.
Történhet hiúságból is: fogyókúraként.
Lehet orvosi javallat miatt.

Volt, aki azt mondta, szégyellem magam, mert az Egyház parancsára sohasem böjtöltem, de az orvos szavára igen.

Iz 58,1-9a;  "Íme, perlekedés és civódás közt böjtöltök"

Isten Izajásnál panaszolja, hogy a zsidó nép úgy tesz, mint aki komolyan böjtöl, közben szórakozik, szolgáit nehéz munkákkal sanyargatja, pöröl, veszekszik, pokollá teszi mások életét. A helyett, hogy maga Isten békéjében merülne el, és ennek áldásában részesítené embertestvéreit is. Isten elítéli az ilyen böjtöt.

Tőlünk a test felett uralmat szerző cselekedetek művelését kéri az Úr. Amíg a kezem számnak jó falatot nem nyújt, addig csukott ajkam ne mondjon bűnt, veszekedést. Mi katolikus módon böjtöljünk.

elv3.gif

 

 

Kezdetben a szigorú böjt napjain egész nap nem ettek semmit, kenyéren és vízen böjtöltek, később délig nem étkeztek. A 18. századig napi egyszeri étkezés volt engedélyezve meghatározott időpontban, hús, tojás és tejtermék kizárásával.
Ezután a szigorú böjt fokozatosan enyhült, előbb az ételek fajtáját, majd az étkezés számát tekintve.
Szigorú böjti nap volt hamvazószerda, minden nagyböjti péntek, a kántorböjtök péntekje, karácsony, pünkösd és Nagyboldogasszony vigíliája.
1966-tól csak hamvazószerdán és nagypénteken van szigorú böjt:
tilos a húsevés, a nap folyamán egyszer szabad jóllakni, de megengedett 2 másik, csökkentett mértékű étkezés. Az ital, hacsak nem étel jellegű (pl. tej, leves) nem szegi meg a böjtöt. Megtartása a betöltött 18. évtől a megkezdett 60. évig kötelező.
A fő étkezés áthelyezhető a megszokottól eltérő időpontra is. Fel vannak mentve a betegek, a várandós és szoptató anyák, és akik egy étkezés alkalmával csak keveset fogyaszthatnak, a koldusok, a megerőltető munkát végzők, az utazók, s azok a szellemi dolgozók, akiket a szigorú böjt akadályozna kötelességük teljesítésében.

A hamvazás (lat. impositio cinerum) a nagyböjt kezdetét jelző szertartás hamvazószerdán.

A 4. századtól a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök fejükre tette a kezét. Megszórta őket hamuval, feladta nekik a ciliciumot, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, miként az Úr a paradicsomból Ádámot, kiutasította őket a templomból (ádámkapu). A nagyböjtben többé a templomba nem mehettek, csak az ajtóban állottak és a betérő hívek imádságát kérték.
Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt.
A hívek közül azonban sokan csupán alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval.
Szokás volt az is, hogy a haldoklók a nyilvános bűnösök ciliciumát vették magukra és hamuba fektették őket.
A 10. századtól külön megáldották a hamut, melyet az előző év virágvasárnapi barkáiból állítottak elő.
A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. századtól a hamvazás szertartása mint a nagyböjt kezdete általánossá lett. A klerikusok a tonzúrára kapták a hamut.

 

hamvazkodás.jpgKép: Magyar Kurír

A hamvazás személy szerint szól a hívőnek.

A pap helyi szokás szerint keresztet rajzol a hívő homlokára a hamuval, vagy a fejére hinti a hamut, a következő szavak kíséretében:

,,Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel" vagy: ,,Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak".

 

A Nagyböjt - kapcsolat Jézussal .
A Nagyböjt az a liturgikus időszak, ami meg-térésre, meg-újulásra, Jézushoz való oda-fordulásra hív.
Fizikailag állandóan változunk: növekedésben, fejlődésben vagy éppen szerveink romlásában, gyengülésében vagyunk.

A spirituális változás viszont a Jézussal, Istennel és a Szentlélekkel való kapcsolatunk intimitásában jelentkezik.

Ennek a viszonynak a dinamikája az, ami ápolja és fejleszti spirituális állapotunkat és érésünket.
A Nagyböjt üzenete: figyeljünk és válaszoljunk!
Figyeljünk arra, mikor, hol és hogyan van jelen és tevékenykedik Jézus mindennapi életünkben, de az öröm, a kihívás, a zűrzavar alkalmaiban is!
Figyeljünk arra, mikor és hogyan próbáljuk nem észrevenni jelenlétét, hívását, visszahúzódni tőle!
Figyeljünk a vele való kapcsolatunk humorára és játékosságára, finomságára és komolyságára!
A kapcsolat ritmusára: amint közeledünk a Szenthez és távolodunk tőle.
Figyeljünk a hívásokra és a kísértésekre! Próbáljunk annyira teljesen megérkezni ebbe a különleges kapcsolatba, amennyire csak tudunk!

Azután válaszoljunk - a kapcsolathoz illően! Válaszunk továbberősíti majd a kapcsolatot.

A Nagyböjt nem önmagáért van. Amint a Szentírás mondja:
nem az imádság, a böjt, az alamizsna kedvéért imádkozunk, böjtölünk, adunk alamizsnát. Ez a válaszunk Jézusnak.
Jézus nem azt kéri, hogy mondjunk neki köszönetet, csak azt, hogy hagyjuk, hogy szeressen. Ez a szeretet megváltoztat minket. Kapcsolatunkban Jézus a kezdeményező. Ismer minket, a nyelvünkön beszél.
Ebben az intimitásban szabad vagyok és hagyom formálni magamat. Fokozatosan vagy hirtelen új teremtménnyé szeret engem.

Legmélyebb vágyam, hogy viszonozzam szeretetét. Nagyböjti válaszom egyedi lesz.
Lehet, hogy arra hív Jézus, hogy többet imádkozzam és lehet, hogy az én imám éneklés, művészet, írás, kertészkedés, halászat, fafaragás, liturgikus cselekmények vagy éppen az, hogy csendben vagyok.
Ima az, ami növeli bennem Isten jelenlétének tudatosságát.
Lehet, hogy önmegtagadásra hív Jézus - hogy tagadjam meg magamtól egy időre az ételt, az újságolvasást, mobiltelefonálást, társaságba járást.
Lehet, hogy adakozást kíván: hogy pénzt adjak, vagy önmagamat a szegényeknek, hajléktalanoknak, idegeneknek, vagy éppen a társamnak, családomnak, barátaimnak vagy a szomszédoknak.

A Nagyböjt a stabil kapcsolat építésének időszaka, időnként talán könnyekkel és lelkifurdalással, de mély örömmel és szabadsággal is - mindez Jézus Krisztus nevében. Utunk végén a dicsőséges feltámadás reggelén arra az örömteli felismerésre juthatunk, hogy igen, a gonosz létezik és megtapasztaljuk a fájdalmat és a szenvedést, de Isten soha nem hagy el minket, végtelen, ingyenesen ajándékozott szeretetében élhetünk.
Áldjon meg minket Isten nagyböjti utunkon! (Forrás: http://www.creighton.edu/CollaborativeMinistry/daily.html

 

A nagyböjt a lelki megújulás évente visszatérő lehetősége, amikor nemcsak azt határozhatjuk el, hogy mit nem teszünk – például nem eszünk csokit, nem pletykálkodunk, nem lustálkodunk stb. – hanem azt is, hogy mit teszünk. Íme 20 konkrét lehetőség:

1.  Határozzuk el, hogy előre elolvassuk a vasárnapi szentmise olvasmányait. Így mélyebben megértjük, mintha csak vasárnap hallanánk először.
2.  Ha nincs időnk mindegyikre, olvassuk el csak az evangéliumot!
3.  Talán még sohasem végeztünk egyórás szentségimádást. Keressünk egy templomot, ahol kipróbálhatjuk!
4. Gondoljuk át, mire költünk túl sokat! Ruhára? Pizzára, hamburgerre? Zenék letöltésére? Válasszunk ki egyet, és „böjtöljünk” e téren, a megtakarított pénzt pedig adjuk rászorulóknak!
5. Amikor leülünk a számítógép elé, és amikor a napi munka után felállunk onnan, csendesedjünk el, mondjunk néhány perces imát. Segítségünkre lehet pl. ez az oldal :http://parbeszed.com/examen/
6. Vegyünk részt hétköznap is szentmisén! Egy hétköznap reggeli, délutáni vagy esti mise sokkal csendesebb, meghittebb is lehet, mint a vasárnapi.
7. Ha nincs feszület a lakásunkban, vegyünk egyet, és tegyük ki az ágyunk fölé!
8. Olvassuk el Márk evangéliumát! Ez a legrövidebb evangélium, amelyet akár egyszerre végig lehet olvasni, és amelyben a többi evangéliumnál is nagyobb hangsúlyt kap nagyböjt szimbóluma, a kereszt.
9. Vegyünk részt keresztúti ájtatosságon! Péntekenként sok templomban van erre lehetőség.
10. Utazás közben kapcsoljuk ki a rádiót vagy az mp3-lejátszót! Talán szokatlan a csönd, de így könnyebb odafigyelni saját magunkra és a környezetünkre.
11. Vegyünk (elő) egy jó lelki könyvet, és tegyük az éjjeliszekrényre! Esténként olvassunk belőle egy-egy fejezetet! Sok jó könyvet találhatunk az interneten is.
12. Gondoljuk át, melyik rossz szokásunk miatt nem tudunk azzá lenni, akinek Isten megálmodott! Nagyböjtben tudatosan hagyjunk fel ezzel a szokással!
13. Nemcsak étellel böjtölhetünk, hanem bármi mással is.  Gondoljuk át, mi az, amiről a nagyböjti időszakban le tudnánk mondani!
14. Úgy is „böjtölhetünk”, hogy elhatározzuk: tartózkodunk a kritikus megjegyzésektől!
15. A nagyböjti alamizsnálkodás abból is állhat, hogy behatóbban foglalkozunk valamilyen társadalmi jelenséggel, azaz utánaolvasunk pl. a bevándorlás, az emberkereskedelem, a faji megkülönböztetés, az AIDS, a gyermekszegénység stb. témájának. Adománnyal támogathatunk egy szervezetet, amely az általunk megismert területen munkálkodik.
16. Imádkozzunk az emberekért! Ha az utcán vagy járművön meglátunk valakit, akinek úgy érezzük, szüksége van rá, mondjunk el érte egy imát! Gondoljunk Alexandriai Philón szavaira: „Mindenkivel légy szeretetteljes, mert bárkivel találkozol, mindenki nagy belső küzdelmet vív”.
17. Elalvás előtt ismételgessük magunkban a Jézus-imát: „Uram Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam”.
18. Környezetünkben számos lehetőség van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására (Mt 25,35-36: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek”). Gondoljuk át, milyen szolgálatot vállalhatnánk nagyböjtben!
19. Gondoljuk át, mi az, ami túl fontossá vált az életünkben, és jó volna kissé elfordulni tőle! Tegyünk konkrét elhatározást!
20. A nagyböjt eredetileg a keresztségre való felkészülés ideje volt. A megkeresztelt ember nagyböjtben felkészülhet a keresztségi fogadalom húsvéti megújítására. A kereszteléskor többek közt megígértük (vagy nevünkben a szüleink ígérték meg), hogy ellene mondunk a bűnnek. Járuljunk szentgyónáshoz! Ha régen gyóntunk, mondjuk meg a papnak, és kérjük meg, hogy segítsen! -Renée LaReau/BustedHalo.com/Magyar Kurír-

 imádkozó kezek.gif

 

Gondolatok a böjtről:

Az üres edényt meg lehet tölteni.A böjt arra való, hogy üres edénnyé tegyen bennünket.

* Jézus negyven napig böjtöl. A negyven nap nem matematikai érték, hanem az időszak szentségének kifejezése. Negyven napig esik a vízözönkor az eső, negyven napig időz Mózes a hegyen, negyven napig tartanak a föltámadt Jézus megjelenései. A Szent Negyvennap, amely hamvazószerdával kezdődik, különlegesen szent idő. Emlékezzél, hogy porrá leszel. Szökőárként zúdul rád a megtérésre való fölhívás.

* A test sóvárog a táplálék után. Erőteljes szimbóluma ez Isten utáni sóvárgásunknak. Aki böjtöl, egész testével imádkozik.

* Jézus kegyetlenül szenved a kereszten. Mel Gibson Passiója a film eszközeivel próbálta megközelíteni ezt a kínszenvedést. De a legcsekélyebb böjt több a filmnél, mert nem nézem, hanem szenvedem.

* A böjt igenmondás arra a szenvedésre is, amit nem mi csinálunk magunknak.

* Nem szabad jóllakni a világgal. A világ jóízű, de túlzott adagban mérgező.

* Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Akik nem éheznek és nem szomjaznak, boldogtalanok. Gyere az éhezők és szomjazók közé, hogy megajándékozhassuk a többieket.

* A böjtölés sorsközösség vállalása azokkal, akik az éhségtől és a hiányos táplálkozástól szenvednek. Nem a szenvedés mértékét utánozzuk; ez bűn volna egészségünk ellen, és Isten amúgy se kedveli, ha sportot űzünk az önmegtagadásból. A böjt szimbólum. De a szimbólumok visszahatnak belső világunkra, így növekszik tevőleges szolidaritásunk is.

* „Változtasd a köveket kenyérré!” Egy ateista honlapján egy csontig soványodott, éhező asszony képe mellett volt olvasható az irónikus felirat: „Isten szeret téged!” Vagyis: ha Isten csakugyan létezne, kielégítené az ember biológiai szükségleteit. „Változtasd a köveket kenyérré!” Bátorság kell a hithez, hogy Isten igenis létezik, ő a határtalan szeretet, és közben milliók éheznek, százezrek halnak meg rákban, ezrek és ezrek szenvednek a kínzókamrákban vagy halnak tűzhalált. Ám akiben igazi bátorság van, akár egy halálra kínzott, keresztre szegezett férfi képét is odateheti a honlapjára, s melléje a feliratot: „Isten szeret téged!” Mert a legiszonyúbb szenvedés is lehet ablak a szeretetre. A böjttel óvatosan bekocogtatunk ezen az ablakon. Nagypéntek közeledik, a kereszt előtti hódolat áhítatával.

* A böjttel fegyelmezett test közelebb áll a föltámadt testhez, mint a jóllakott. Mert föl fogsz támadni. Isten szeret téged! http://www.hagiosz.net/?q=node/71

 gyónás.jpg

 

 

Ötletek böjtölésre

Étkezésünk: a falánkak, habzsolók - egyenek kevesebbet kisétkűek, finnyásak - egyenek többet, egészségüket elhanyagolók - rendszeresebben, tudatosabban óva testük épségét.

Életrendünk: a reggelente lustálkodók – keljenek öt perccel korábban akik mindig elkésnek – legyenek ott mindenütt pontosan a rendszertelenül élők – tervezzék meg napjaikat, tartsanak rendet időbeosztásukban.

Szenvedélyeink: a dohányosok – szívjanak kevesebbet édességet, alkoholt, stb. kedvelők – mérsékeljék a nyalánkságokat, az italt a gyorshajtók – közlekedjenek szabályosan!!! a sokat beszélők – néha hallgassanak el, s figyeljenek oda másokra a hallgatagok, mogorván félre húzódók – kedvesen szólítsanak meg másokat

Érzelmeink: a robbanékony természetűek – fékezzék haragjukat a türelmetlenek – tanuljanak várakozni a kesergésre hajlamosak – próbálják derűvel, humorral szemlélni az életet, magukat és másokat

Embertársaink: a megszólást, pletykát kedvelők, az önzők és mások kárára ügyeskedők – legalább néhányszor naponta legyenek előzékenyek másokkal az úrhatnám parancsolgató természetűek – engedjék érvényesülni a többiek szempontjait, kívánságait

Munkánk: a felületességre vagy lustaságra hajlamosak – végezzék el a munkájukat idejében, alaposan a megbízhatatlanok, feledékenyek – most minden ígéretüket teljesítsék pontosan a közös munkából magukat kihúzók - önként vállaljanak nagyobb részt a közös feladatokból.

Kapcsolataink: az elrontott munkahelyi kapcsolatokból – legalább egyet próbáljunk rendezni. a szűkebb és tágabb családon belül - legyünk kedvesek és figyelmesek ahhoz, akit mostanában elhanyagoltunk, vagy összefeszültünk. Írjunk meg néhány rég óta halogatott levelet.

Imádságos életünk: hetente legalább egy csendes órát szánjunk elmélkedésre, imádságos együttlétre Istennel. Esténként gondosabban, kitűzött sajátos szempontjaink szerint, lelkiismeretvizsgálatban gondoljuk át a napot. Hetente egyszer hétköznap is igyekezünk elmenni szentmisére.

Egyházunk: akiknek van rendszeres feladatuk, felelősségük, megbíztatásuk egyházközségekben, - közösségben végezzék különös odaadással, gonddal, a jobbulás és jobbítás szándékával. Akiket csak a vasárnapi szentmise kapcsol az Egyházhoz – keressenek legalább egy alkalmat, mikor egyházközségükért, másokért tesznek is valamit, legalább néhány órát rááldozva erre a munkára.    http://hirporta.hu/?hir=14006

 

A nagyböjtben végigjárhatjuk a  katekumenek útját.  A vasárnapi evangéliumok végigvisznek az Úrral való találkozás útján. Az út a húsvéti szent három napban teljesedik ki, az éjszakai virrasztásban, amikor megújítjuk keresztségi fogadalmunkat. Ha megmerítkezünk a kereszthalál és a feltámadás misztériumában, megszabadulunk az anyagi dolgokhoz való ragaszkodástól, nyitottá válunk Isten és a felebarátok felé. Közösséget vállalunk a szenvedésben, hogy mély megtérés menjen végbe éltünkben. A nagyböjti idő alkalom arra, hogy felismerjük gyengeségeinket és befogadjuk a bűnbánat szentségének megújító kegyelmét. (XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete alapján)

 

Nagyböjtben tanuljunk ragaszkodni Istenünkhöz!

Nagyböjtben tanuljunk Istené lenni !

 

Az egy örök isteni szeretetbe bele kell vetnünk magunkat, s ha ezt megtettük, többet nem is kell törődnünk magunkkal.
Istennel kell törődnünk és az Ő dicsőségével.
Mondj le arról, hogy bármivé legyél! Kifelé persze harcolj mindenért, amit jónak, fontosnak tartasz.
Belül azonban egyfajta közömbösséggel, távolságtartással viszonyulj mindehhez. Ahogy Szent Pál mondja: "aki vásárol, úgy tegye, mintha meg se tartaná''.

Ez a távolságtartás talán megdöbbent téged, mintha nem lennél igazán a világban.

Jézus így volt a világban, s azt hiszem, mozdított is valamit a világ sorsán.

Ahogy Ő rábízta magát az Atyára, ahogy az egy Isten kezébe tette életét, azzal lesöpörte a sátánt, minden kísértést és az egész szellemi világot.

Ezt látjuk a Getszemáni kertben is. Atyám, a te akaratod legyen. -- Én akarhatok sok mindent, nem láthatom be, ami velem történik. Egyről nem mondok le, hogy a te akaratod érvényesüljön. S az utolsó szavai között ott van: "Atyám, kezedbe ajánlom az én lelkemet!''. Ha meg kell halnom, elfogadom, de arról nem mondok le, hogy mindenestől átölelj.
( Barsi Balázs )

elv3.gif

Szerző: Baráthnő  2012.01.27. 09:04 Szólj hozzá!

Címkék: szenvedés hamvazószerda nagyböjt ü:Nagyböjt

A bejegyzés trackback címe:

https://barathno.blog.hu/api/trackback/id/tr953740329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.