- évközi idő-                                      Imádkozzatok szüntelenül

NAPI EVANGÉLIUM :

 Jézus tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte Őt Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idúmeából, a Jordánon túlról. Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött Hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák Őt. Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia.” Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne árulják el Őt. ( Mk.3, 7-12)

Az egész Márk evangéliumon végig vonul a „hallgatási parancs”. Ha valaki csak Jézus csodái alapján ismeri meg az Ő kilétét, az téved, ha csak hatalmas tetteit veszi tekintetben, és nem látja szenvedéseit és halálát, az becsapja magát. Amikor az ember és Istenellenes tisztátalan lelkek azt kiáltozzák: „Te vagy az Isten fia”, azzal félrevezetik az embereket, mert megerősítik bennük azokat a vágyakat, amik nem Isten felé vezetik őket, hanem pusztán egy evilági uralomhoz. A zsidók, olyan Messiást vártak, aki szolgákból urakká, legyőzöttekből győzőkké, elnyomottakból elnyomóvá teszi őket. Ezeknek a vágyaknak jól jön egy olyan ember, aki hatalommal rendelkezik és még a tisztátalan lelkeknek is parancsolni tud. Jézus azonban az Úr „szenvedő szolgája”, az Ő igazi dicsősége a szenvedés és a halál legyőzésében nyilvánul meg, és nem a csodálatos gyógyításokban. A gyógyításokban Isten könyörületete válik láthatóvá. Jézus ezért tiltja meg a tisztátalan lelkeknek, hogy arról beszéljenek, hogy Ő az Isten fia.

 

elv15.gifTestvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be : Szeresd embertársadat, mint saját magadat. ( Gal 5, 13-14 )

 

elv15.gifMiután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok őszinte szeretetre , hűségesen szeressétek egymást, tiszta szívből. Nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtetek újjá, az Isten élő és örök szava által. ( 1 Pét 1, 22-23)

 

 

Csütörtökön imádjuk az Oltáriszentséget ! - De hogyan ?

 

 Mire van szükség részünkről, hogy gyakorolhassuk a szentségimádást?

 

- Semmittevésre:
Jó megtapasztalni annak igazságát, hogy a mennyei Atya szüntelenül munkálkodik az angyalokkal, szentekkel és a Szűzanyával együtt. Isten mindenhatóságának igazi megtapasztalása akkor kezdődik, amikor elérünk saját „mindenhatóságunk” végére, és nincs több ötletünk.
A semmittevés nem lustálkodás, hanem befogadó figyelem.
Idő kell ahhoz, hogy az élet által felkavart dolgok leülepedjenek bennünk. Nem elvesztegetett, üres idő akkor sem, ha a gondolataink kuszák. Engedjük őket nyugodtan kavarogni! Egy kis humorral térjünk vissza Jézushoz! Neki semmi nem idegen abból, ami hozzánk tartozik. Előtte szabad kiadnunk a dühünket, a haragunkat is. Egyszerűen engedjük meg, hogy Isten ránk nézzen! Ő szeret minket kavargó, zűrös gondolatainkkal és érzéseinkkel együtt. A legnagyobb dolgok akkor történnek, amikor mi igazából nem csinálunk semmit, hanem csak megpróbálunk teljesen belehelyezkedni annak jelenlétébe, aki Mózesnek azt mondta önmagáról, „én vagyok az, aki van”. Aki jelen van, aki jelen volt, és aki jelen lesz.

- Vágyra:
Életünk legmélyén a vágyaink irányítanak bennünket.
Szükség van arra, hogy felébredjen szívünkben a Jézus utáni vágy.
A Tábor-hegyen azt mondták a tanítványok: „Mester, jó nekünk itt lennünk”. Jó veled időzni. Mi, keresztények gyakran hasonlítunk ahhoz a pszichiátriai beteghez, amelyik állandóan azt kiabálja „Haza akarok menni!”, és amikor kinyitják neki az osztály ajtaját, nem megy haza. Amikor nyitva vannak a templomaink, akkor sem megyünk be. Amikor „haza lehetne menni” az Atyához, aki különös módon jelen van Jézus Krisztus által az Eukarisztiában, akkor sem élünk a lehetőséggel, nem megyünk be. Ennek a magatartásnak a mélyén valami egészen furcsa torzulás van: nem szeretünk együtt lenni azzal, aki szeret együtt lenni velünk. Az Oltáriszentség előtt a legjobb imádkozni, mert benne jelen van az Úr Jézus. Ugyanúgy, ahogy a földön járt-kelt, itt van Ő. Akkor tódultak hozzá az emberek. Egy család, egy ember életében mennyi program szerepel, hogy mikor mit csinál. Az szerepel-e, és mennyire, hogy meglátogassák az Úr Jézust az Oltáriszentségben?

- Időre:
A szeretet időben mérhető. Akit szeretünk, azzal, szívesen időzünk.
Isten személy, aki szeretetében vágyakozik utánunk. A vágy beteljesedéséhez idő kell. Szüksége van arra, hogy időt adjunk neki, és nekünk is időre van szükségünk, hogy betölthesse vágyainkat. A másik iránti szeretetünk is legegyszerűbben azon mérhető, hogy mennyi időt töltünk vele. Ha rendszeresen kimarad az ima, a Jézussal való találkozás, amögött nem időhiány, hanem szeretethiány rejtőzik.
Mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ha filmet akarunk nézni, ha találkozni akarunk valakivel, és ez nagyon fontos számunkra, akkor mindig találunk rá időt. Ha nem találsz időt arra, hogy imádkozz, hogy időt tölts Istennel, akkor felül kell vizsgálnod, hogy tényleg szereted-e, vagy pedig csak azt gondolod, hogy szereted. Sok-sok fiatal panaszkodik arra, hogy szüleinek nincs ideje rá. Pedig mindegyik szülő azt állítja, hogy nagyon szereti a gyermekeit. Ugyanezt mondják egymásnak a házastársak is, hogy nagyon szeretlek – a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy nagyon kevés időt adnak egymásnak a személyes együttlétre, amikor nem programokat terveznek, hanem személyesen jelen vannak egymás számára. Amikor torlódnak a tennivalók, amikor rengeteg a munka, olyankor kétannyi időt kellene szánni a legfontosabb kapcsolatunkra, Jézusra, mi pedig elsőként mindig az imaidőt rövidítjük meg vagy hagyjuk el. Hasonlítunk ahhoz a hadsereghez, amelyik állandóan csata után szeretné megtervezni a hadműveletet. Pusztában vándorló szomjazók vagyunk, akik ciszternákat ásunk, pedig ott buzog bennünk az élő vízforrás: ott üldögélünk az aranyhegy tetején és csecse-becséket koldulunk magunknak.

- Csendre:
„Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit ő mond nekünk.” (Teréz Anya) Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja.
Azok, akik már megpróbáltak csendben „semmit tenni”, elcsendesedni, azok tudják, egyáltalán nem könnyű feladat.

Párbeszéd, igazi kommunikáció akkor születik meg, ha meghallgatjuk, és meghalljuk a másikat. Ekkor tudjuk befogadni Őt. Sajnos még a beszélgetések közben is gyakran csak azon törjük a fejünket, hogy milyen kész válaszunk vagy véleményünk van a hallottakra, és nem halljuk meg a másik mondandóját.
Nem arról van szó, hogy kitöltjük az időt imákkal és énekekkel.
Csodálatos ajándék, amikor Isten elkezd beszélni. Ő nem süketnéma, miként azt sokan gondolják róla. Hallja, amit mondunk, és van személyes mondanivalója az életünkre is.
Az Atyánál jobban senki nem szeret bennünket. Mi az Atya gyermekei vagyunk. Az Atyának pedig van mondanivalója szeretett gyermekei számára. Nemcsak nekünk, a gyerekeknek kell beszélni, és elmondani mindent a Mennyei Atyának, fordítva is igaz: le kell csendesíteni a szívünket, hogy meghalljuk: milyennek látja kapcsolatainkat, időfelhasználásunkat, ambícióinkat, hogyan látja szenvedéseinket, sikereinket, hétköznapi életünket

- Jelenlétre:
Isten örök jelen, találkozni Vele csak a jelenben lehet. Tapasztalatunk az állandó „jelenlétvesztés”: vagy a múlt törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a találkozásainkban jelen lenni. Újra kell tanulnunk ezt is. Nem könnyű a házasságokban, a családokban személyes figyelemmel jelen lenni azok számára, akiket szeretünk. Az imáinkat is kitöltjük „programokkal” és nem figyelünk igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk.
Forrás:http://mente.hu/regiok/kozos/2011_ima_tabor_imagyakorlatok.pdf

 

Heti fohászunk:

Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a Te szíved szerint !

 

égő szív.jpg

Szerző: Baráthnő  2012.01.19. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: vallás isten jézus szív hit evangélium ima vágyakozás csend felkészülés szentségimádás vágyódás oltáriszentség napi evangélium ima minden napra ima csütörtökre heti fohász

A bejegyzés trackback címe:

https://barathno.blog.hu/api/trackback/id/tr103573224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.