Urunkat, közelgő királyunkat jöjjetek, imádjuk!
A kegyelmi úrjövet idejét éljük.
Hívjuk Jézust, várjuk Jézust, imádjuk Jézust:
Jézust, aki a lelkünkbe akar költözni, és örökre tanyát venni.
Vágyakozunk a Megváltó után, aki áthidalja a szakadékot, amely elválaszt bennünket Istentől, aki eltörli a bűnt. De nemcsak ezt teszi, hanem új , isteni életet ad nekünk, új emberré tesz bennünket.
Vágyakozzunk hát Isten akarata után, vágyakozzunk a kegyelemre, hogy egészen mássá, új emberré válhassunk.
Éljen bennünk a készség, hogy mi fogyatkozzunk, Ő pedig növekedjen bennünk.
-Van -e bennem megváltozási készség?
-Maradéktalan, feltétlen, vagy határokat húzok, korlátokat szabok?
-Ragaszkodom - e saját természetes mércémhez,vagy megpróbálom Jézus irányadását követni?
Hol akarom inkább megállni a helyemet : Isten szemében, vagy a világ szemében ?
- Hol van az a pont, amin túl nem akarok változni ?
-Jézus hív : Kövess engem.
-Miért követném az embereket, ha Istent is követhetem ?
Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.
A lélek fénysugár.
Havatlan pusztán mély a csend
Egy csillag megjelent.
Az arcokra kíváncsiság
Mély áhítata szállt.
Idézve látom múltamat…
A gyémántos havat.
S míg lelkem Jézust keresi:
Szívem békével van teli.
(Bernath William)
Ma, december 6. -án emlékezünk Szent Miklósra , Myra püspökére, aki jótékonyságával, saját vagyonának elajándékozásával komoly segítséget nyújtott a nélkülözőknek. Különösen szerette a gyerekeket.
Innen ered a Mikulás várás, Miklós napi ajándékozás elterjedése.
Fekete István:
Miklós - reggel
Miklós-reggel lágyan, csendben
fehér pihék raja árad,
Miklós-reggel szép fehérbe
felöltözteti a fákat.
Miklós-reggel, hogy kinéztem
a havas, szép virradatba,
cipőcskétek is ott állott,
minden jóval megrakodva.
Miklós-reggel égi pelyhek
boldog álomrajt szitálnak,
s hívő tisztán, messzezsongón,
lelketek földjére szállnak.
Istenünk, Te kinyilatkoztattad, hogy Üdvözítőt küldesz az egész világnak.Add, kérünk, hogy boldogan várjuk az Ő dicsőséges születése napját. Amen.
