2011. november 27. - ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

 

 


 

 

 

 

 

 

 

  OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

Te vagy, Uram, a mi atyánk.
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te, Uram, te magad vagy a mi atyánk,
régtôl fogva ,,Megváltónk'' a neved.
Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról,
és hogy megkeményítsük szívünket,
ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna?
Fordulj felénk újra, a te szolgáidért,
örökrészed törzseiért.
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!
Színed előtt megolvadnának a hegyek,
mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét,
és ahogy a tűz felforralja a vizet.

Így neved ismertté válna ellenségeid előtt,
és a nemzetek megrendülnének színed előtt.
Leszálltál, és színed előtt megolvadtak a hegyek!
Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta,
és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül,
aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.

Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit,
és aki útjaidon járva rád emlékezik.
Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk;
bűneinkben vagyunk régtôl fogva, bárcsak megszabadulnánk!
Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha.
Elfonnyadtunk, mint a falevél,
és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket.
Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet,
aki fölkelne és beléd kapaszkodna.
Mert elrejtetted előlünk arcodat,
és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk;
mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz,
a te kezed művei vagyunk mindnyájan.
Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon,
és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.
Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.

( Iz 63, 16b-17. 19b; 64, 1. 2b. 3-8)

*A próféta a nép nevében imádkozik, amikor már a fogságból visszatértek, Jeruzsálembe, de megoldhatatlannak látszó nehézségek előtt álltak.

Bűnbánattal gondol arra, hogy a csapást vétkeik miatt küldte rájuk Isten. Olyanok lettek, mintai elszáradt lomb, amelyen nem látszik a jövô ígérete.

Egyedül a mindenható Isten segíthet rajtuk, akit a próféta atyának szólít, s aki elég irgalmas ahhoz, hogy megbocsásson.

 


 

 


 

 

 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

Testvéreim! Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentôl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok. Ő mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki meghívott Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
 

(1 Kor 1, 3-9)

*Az apostol úgy tekint vissza a korintusi egyház alapítására, hogy annak idején Isten minden kegyelemmel elhalmozta ôket, s megengedte nekik, hogy Krisztus tanúi lehettek.

Ezért remélhetik, hogy megkapják az állhatatosságot, hiszen Isten megtartja ígéretét.

Viszont a hívônek is az a kötelessége, hogy igazi hűséget tanúsítson az evangélium szerinti élettel. Az Egyháznak látható jelnek kell lennie a világban.


EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az idôben Jézus így tanított:
Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idô. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuôrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik!
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!

( Mk 13, 33-37)

 

* Mi már az első adventnek, a Krisztus várásnak csak emlékét ünnepeljük.

De várjuk Krisztus második eljövetelét, illetőleg a vele való találkozást, amikor ítéletet tart felettünk.

Erre vonatkozik a figyelmeztetés, hogy nem tudjuk sem a napot, sem az órát. Ezért kell ébernek lennünk.

Erkölcsi döntéseinkben megerősíthet az a gondolat, hogy Istennek számadással tartozunk és csak tőle várhatjuk a jutalmat fáradozásainkért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első héten

A történelmi Úrjövetre emlékezünk.

Az Ószövetség vágyódására Krisztus  eljövetele után .

 

Érezzük át saját gyengeségünket, megváltásra szorultságunkat , mint ahogyan az Ószövetség embere is  megtapasztalta saját kicsinységét, tehetetlenségét és a Messiás eljövetelének állandó várásában élt. 

"Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez" (Jak 4,6).

Tanuljunk várakozni, türelmesen, kitartóan, éberen, használjuk okosan a nekünk ajándékozott időt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: Baráthnő  2011.11.24. 12:15 Szólj hozzá!

Címkék: idézetek vallás isten jézus advent várakozás idő megtérés kitartás türelem első hét első vasárnap

A bejegyzés trackback címe:

https://barathno.blog.hu/api/trackback/id/tr343408266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása