Hódoljunk néhány perc csenddel Istenünknek!

A csend nagyon tiszta dolog. Áldott.
Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.
/ Nikholas Sparks /

Szükségünk van olyan órákra, melyekben csendben odafigyelünk, és engedjük, hogy az isteni Ige működjék bennünk.
( Edith Stein )

A csöndességben és a nyugalomban halad előre az istenfélő lélek, ott tanulja meg mindazt, ami az írásokban rejtőzik:
ott akad rá a könnyek patakjára, amelyben éjszakánként megmosdik és megtisztul;
hogy Teremtőjével mind bizalmasabb kapcsolatba kerüljön: ahogy egyre jobban elszakad a világi zenebonától.
( Kempis T )

Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában. (Blaise Pascal)

Csendben kell figyelned :
Az Isteni Szó csak ekkor hangzik el, és csak ekkor hallható meg a lélekben

Mert biztos lehetsz benne, hogyha a beszéd (értsd: lárma ,zaj, fecsegés) mellett döntesz, Istent hallgatásra kényszeríted.

A csendnél és a hallgatásnál semmi sem szolgálja jobban az Isteni Szót.
/Tauler/

Az imádság kezdete a csend.

* Minden ádvent téged vár

 Minden ádvent téged vár Uram. Első eljövetelednek emlékét belevésted az emberiség szívébe és az egész történelembe: az idő múlását az óta is születésed idejéhez viszonyítva mérjük, még akkor is, ha nem tudjuk annak pontos evilági meghatározott időpontját megmondani.

  Megígért második jöveteledet várjuk az óta is - sokszor talán lanyhán, megannyiszor tétován, a mindennapok örömei és gondjai között sok esetben megfeledkezve róla, van hogy félve és rettegve - amikor megnyilvánul majd teljes igazságot szolgáltató ítéleted, megmutatkozik pazarló és tékozló szereteted, megvalósul mindenért kárpótló vigasztalásod és elénk tárul felülmúlhatatlan dicsőséged.

 Most is várunk Uram, 2011 ádventjén és bocsáss meg nekünk, ha nem tudunk méltóképpen várni téged.

Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy várni, mint a te szent vértanúid és nagyszerű hitvallóid! Mi a megpróbáltatásokban, a terhekben, a problémákban és a szenvedésekben csupán saját kínjainkat vesszük észre, s nem a te örömödet látjuk, a te igádat, melyről azt mondtad, édes tud lenni annak, aki alázatosan és szelíd szívvel követ téged.

 Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy éberen virrasztva várni, mint a példabeszédbeli okos szüzek, hanem bizony olyanok vagyunk sokszor mint a balgák átalusszuk érkezésedet, amikor közeledsz a felebarátban, a testileg-lelkileg elesettben, a rászorulóban, legközelebbi hozzátartozóinkban, kollégáinkban, munkatársainkban, vezetőkben és beosztottakban.

 Bocsáss meg, hogy nem tudunk úgy várni, mint a felebaráti szeretet tiszta szívű napszámosai, akik minden reggel úgy indulnak el életük útjának: kinek a javára akar küldeni ma engem a Jóság, s nem azzal, hogy kinek a javából tudnék én hasznot húzni.

Jöjj el hozzánk, hiszen te tudod a legjobban mekkora szüksége van eltékozolt életünknek rád !

Jöjj el hozzánk és ismételd meg szívünkben első eljöveteled titkát, a betlehemi éjszaka misztériumát !

Jöjj el hozzánk és vedd el megfáradt lemondásainkat, meggyökeresedett és ostoba szokásainkat, vedd el meggyöngült akaratunk tétovaságát!

Jöjj el hozzánk és emelj fel bennünket, mint ahogy Zakariással és Erzsébettel tetted, amikor reménységet adtál az életükbe!

Jöjj el hozzánk és add nekünk azt az édes terhet, téged-magadat, mint ahogy a fiatal názáreti leánnyal Máriával tetted, aki veled lett viselős!

Jöjj el hozzánk és bocsásd ránk az igaz ember álmát, ahogy Józseffel tetted, hogy elfeledjük csalódásainkat, és igaz szívvel szolgálhassunk téged!

Jöjj el hozzánk és keresd meg szívünk betlehemi barlangját és szülessél meg életünkbe olyan gyöngéden, mint világba jöttednek éjszakáján!

Jöjj el hozzánk 2011 ádventjén!

 Nagy Gáspár:

Hótalan a hegyek inge

 Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség; fehér paplan,
se hó, se hold nem világol -
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén -
rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge -
el kell érnünk Betlehembe!

Urunkat, közelgő királyunkat jöjjetek, imádjuk!

A kegyelmi úrjövet idejét éljük.

Hívjuk Jézust, várjuk Jézust, imádjuk Jézust:

Jézust, aki a lelkünkbe akar költözni, és örökre tanyát venni.

Vágyakozunk a Megváltó után, aki áthidalja a szakadékot, amely elválaszt bennünket Istentől, aki eltörli a bűnt. De nemcsak ezt teszi, hanem új , isteni életet ad nekünk, új emberré tesz bennünket.

Vágyakozzunk hát Isten akarata után, vágyakozzunk a kegyelemre, hogy egészen mássá, új emberré válhassunk.

Éljen bennünk a készség, hogy mi fogyatkozzunk,  Ő pedig növekedjen bennünk.

-Van -e bennem megváltozási készség?

-Maradéktalan, feltétlen, vagy határokat húzok, korlátokat szabok?

-Ragaszkodom - e saját természetes mércémhez,vagy megpróbálom Jézus irányadását követni?

Hol akarom inkább megállni a helyemet : Isten szemében, vagy a világ szemében ?

- Hol van az a pont, amin túl nem akarok változni ?

-Jézus hív : Kövess engem.

-Miért követném az embereket, ha Istent  is követhetem ?

Hó nem szitál. Az ég derűs.

Csupán az este hűs.

 A szív örül: Jézusra vár.

A lélek fénysugár.

 Havatlan pusztán mély a csend

Egy csillag megjelent.

 Az arcokra kíváncsiság

Mély áhítata szállt.

 Idézve látom múltamat…

A gyémántos havat.

 S míg lelkem Jézust keresi:

Szívem békével van teli.

 (Bernath William)

Ma, december 6. -án emlékezünk Szent Miklósra , Myra  püspökére, aki jótékonyságával, saját vagyonának elajándékozásával komoly segítséget nyújtott a nélkülözőknek. Különösen szerette a gyerekeket.

Innen ered a Mikulás várás,  Miklós napi ajándékozás elterjedése.

Fekete István:

           Miklós - reggel        

 Miklós-reggel lágyan, csendben

fehér pihék raja árad,

Miklós-reggel szép fehérbe

felöltözteti a fákat.

Miklós-reggel, hogy kinéztem

a havas, szép virradatba,

cipőcskétek is ott állott,

minden jóval megrakodva.

Miklós-reggel égi pelyhek

boldog álomrajt szitálnak,

s hívő tisztán, messzezsongón,

lelketek földjére szállnak.

Istenünk, Te kinyilatkoztattad, hogy Üdvözítőt küldesz az egész világnak.Add, kérünk, hogy boldogan várjuk az Ő dicsőséges születése napját. Amen.

 OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

,,Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg''
- ezt mondja Istenetek.
,,Szóljatok Jeruzsálem szívéhez
és kiáltsátok oda neki:
Véget ért szolgaságának ideje,
bocsánatot nyert gonoszsága,
hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze
minden bűnéért.''

Egy hang kiált:
,,Készítsetek utat az Úrnak a pusztában,
egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.
Minden völgy emelkedjék föl,
minden hegy és halom süllyedjen alá.
Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös.
Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége,
és meglátják azt mindenek.
Igen, az Úr szája mondta ezt így.''
Menj föl egy magas hegyre,
te, ki jó hírt viszel Sionnak,
emeld föl erősen hangodat,
te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek.
Emeld föl hangodat! Ne félj!
Hirdesd Júda városainak:
,,Íme, a ti Istenetek!
Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal,
karjával mindent uralma alá vet.
Vele van gyôzelmének jutalma,
és színe elôtt a bőséges zsákmány.
Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor.

Karjaiba veszi bárányait,
ölében hordozza ôket,
az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.'' Iz 40, 1-5. 9-11

* A babiloni fogságban a próféta azt a feladatot kapja, hogy vigasztalja  népét, mert Isten velük van és kiengesztelődik. Bűneik miatt el kell viselniök a büntetést, de azért Isten hűséges marad a szövetséghez. A próféta elôre látja, hogy Isten visszavezeti népét hazájába a pusztaságon keresztül, ezért kiált, hogy az utakat tegyék simává. Isten mind a  büntetéssel, mind az irgalommal kimutatja hatalmát, s egyúttal az az embert is alakítja.

 SZENTLECKE Szent Péter apostol második leveléből

 Szeretteim! Főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket: az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretével, mint ahogy némelyek késedelmesnek tartják, hanem türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem azt, hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.

Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek. Hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi az ő ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.
Szeretteim, minthogy ezt várjuk, azon legyetek, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket.  2 Pét 3, 8--14

*  Az első keresztények várták Krisztus második eljövetelét, hogy még az a nemzedék lássa hatalmát, amely megtagadta őt. De Isten terve más volt. Azt akarta, hogy az evangélium legyen igazi történelemformáló erő Ô az örökkévalóság szempontjából vezeti életünket: Nála egy nap annyi, mint ezer esztendô. Ha idôt enged, azt akarja, hogy használjuk fel tökéletesedésre. Ha ez a világ elmúlik, új hazába lépünk át, amely az igazságosság otthona. Ezért kell az evangélium szerint élnünk.

 EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete.
Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed elôtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.
János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
János teveszőrbôl készült ruhát viselt, csípôjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: ,,Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!''  Mk 1, 1-8

 * Márk azzal vezeti be a könyvét, hogy Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról közli az örömhírt. Az ő megjelenése a megváltás kezdete volt, amit az Ószövetségben a fogságból való szabadulás jelképezett. Jézus Krisztusban Isten személyesen jön hozzánk. Ezért Keresztelő János joggal követeli a bűnbánatot mint előkészületet. János maga is kifejezte hódolatát az e jövendő Megváltó elôtt. Minket is segít a karácsony megünneplésében, ha arra gondolunk, hogy Krisztusban Istennel találkozunk.

Ezen a héten a  Kegyelmi Úrjövetre gondolunk.
Ez a hét a hívő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban.

Elutasítjuk bűnös múltunkat, állandó fohászkodással Isten irgalmáért:

"Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!" (Zsolt 84,8).

 Nektek,akik félitek nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek,és ugrándoztok, mint a hízlalt borjak - mondja a Seregek Ura. (Mal 4,2)

Várkonyi István

Isten

Valahonnan jövök,
valahová megyek.
Időben és Térben
Valaki vezet.

Nem látom alakját,
csak sejtek Valakit.
Anyagtalan Lény az,
fénye vakít.

Színét se láthatom,
nem is érinthetem.
Méltatlan is szemem,
méltatlan kezem.

Időben és Térben
vezet az a Szent Lény.
Nem is látom, de érzem,
sejti elmém.

Valaki van, érzem,
Aki Örök Minden.
És ez a Valaki
ez az Isten!

Aki valóban tud várni,

abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. (Pilinszky J.)

A türelem a hitnek, a reménynek, és a szeretetnek a gyümölcse.

A hitnek, amely megtanít bennünket, hogy Isten mindennek az abszolút Ura, az időnek is, az eredményeknek is.

A reménynek, amely nem engedi, hogy elbátortalanodjunk.

A szeretetnek, amely Istent és az Ő akaratát mindennél jobban szereti.

A türelem gyümölcsei pedig a szelídség, és Krisztusnak az a belső békéje, amelyet a világ nem tud megadni.

Himnusz :

Szűz Mária, te nem hagyod,

hogy kárba vesszen a fohász,

esengve kérünk, légy velünk,

imádságunkra jól figyelj!

Állj mellettünk, ha vétkeink

rettentő lánca megkötöz,

old le béklyónkat hamar

melyet szívünkre bűn vetett!

Segíts, ha a hazug világ

csalóka képe hívogat,

feledve rangot, hivatást,

lelkünk ne tévelyedjen el!

Segíts, ha megpróbáltatás

szakad testünkre mostohán,

békés időt adj nekünk,

amíg hazánkba juthatunk.

Légy jó anyánk majd akkor is,

ha a halálos óra üt,

jóvoltodból a mennyei

kapuk kitárva várjanak!

Dicsérjük Egyszülöttedet,

Atyánkat és a Lelket is,

a nagy kegyelmek köntösét

Csodás Szűz, ők szőtték neked. Amen.

Urunk és Istenünk, megpróbáltatásainkban bizalommal fordulunk hozzád : engesztelődjél meg, és segíts jóságosan, hogy megszabaduljunk a múlt bűneitől, és vigaszt találjunk Fiad eljövetelében. Amen.

  Testvéreim! Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig!

Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és kései eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is ! Erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van ! Nézzétek, a bíró már az ajtóban van. ( Jak 5, 7-8,9b )

Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.Az Úr nem késik ígéreteit teljesíteni, ahogy némelyek késedelmesnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. (2 Pét 3, 8b-9)

Türelmesen várakozzunk, és kitartóan! - hívja fel a figyelmünket a Szentírás.

A türelem az időre vonatkozik, és tudjuk, hogy Isten ura az időnek is.

Ő határozza meg a történések idejét, és nekünk a szándék elgondolása és a kitűzött cél megvalósítása közti időtartamot, mint istenadta realitást  kell elismernünk.

A türelem felelet arra, hogy nem mi határozzuk meg a napot és az órát bizonyos cselekedetek véghezvitelére, főleg nem a mi működésünk aratására, hanem egyedül Isten.

A türelemben gyermekei leszünk Istennek, aki végtelen türelmében "erőt ad igazaknak és bűnösöknek" (Mt 5, 45), és aki a konkolyt nem tépi ki, hanem csak az aratásnál választja el a búzától.

"A modern ember számára a türelem gyakorlása éppoly nehéz, mint a fegyelem és a koncentráció...
A modern ember azt hiszi, hogy elveszít valamit, - az időt - ,ha a dolgokat nem gyorsan csinálja, a megnyert idővel azonban nem tud mást kezdeni, mint agyonütni."
/ Erich Fromm/

"Életünk minden pillanata Isten ajándéka, s az örökkévalóság szempontjából mérhetetlen értéket képvisel. Miért vesztegetünk el tudatosan akár csak egyet is? " ( Marcell atya)

Az idő igazi mérőeszköze nem az óra. az igazi időmérő a remény.

Ezen az alapon mérhetjük az időt:
- vajon üres, reménytelen, kilátástalan az idő,
- vagy pedig tartalmas, reményteli, jövővel telített?

Hogy az idő körül ezt a vitát fellobbantsa - ezért jött Jézus.
( G. Ebeling)

Semmi rossz nem létezik, ami végleges lenne – vélekedik Török Csaba, a budai Krisztinaváros Havasboldogasszony-templomának káplánja, aki szerint ideje végre emberként találkoznunk egymással, és „kipróbálni” egy olyan karácsonyt, ami nem az ajándékról, hanem a valódi ajándékozásról szól.

Adventi gondolatait osztotta meg velünk a fiatal pap.
 

– Mi változik, mi változzon elsősorban, amikor rágurulunk erre az időszakra?

– Az egyház mindig is a liturgia jelképeivel fejezte ki a változást.

Adventben a mise ruhaszíne lilára vált, ez a megtérésnek, a bűnbánatnak a gondolatát hívja elő, önvizsgálatra, önmagunkkal való szembenézésre ösztökél. Dísztelenebb a templom is. Jelképe ez annak, hogy ilyenkor az ember visszafogja önmagát, testi önmegtartóztatást is vállal.

Természetesen nem ugyanúgy, mint nagyböjtben. Itt nem annyira a testi böjtölés, hanem az önmagunkba térés a fontos: érdemes visszaszorítani a zajforrásokat, elcsöndesedhetünk, és emberi találkozásokra is nagyon megfelelő ez az időszak. A „meghallgató” magatartással kialakul egyfajta csöndesség az emberben. A belső pusztaságunkban pedig meghalljuk Isten szavát.

– Eléggé furcsa íze van az önmegtartóztatás szónak. Karácsonyra pont, hogy felpörgünk. Miként egyeztethető össze a kettő, advent csöndje és a karácsonyi ajándékcunami és dínom-dánom?

– Tegyük ezt egy kicsit tisztába. Ezt nem sokan tudják, de advent eredetileg nem karácsonyhoz kötődik, hanem vízkereszthez, amikor felnőtteket kereszteltek. Advent a felnőttkeresztelésre készülődés 8 hetes időszaka volt. A római egyházban vált kicsit később hangsúlyossá, hogy ez a karácsonyi előkészület „négyvasárnapos” ideje.

Kronológiailag tehát a kezdeteknél nem a karácsonyra volt kihegyezve advent!

A kérdésre válaszolva, magának a karácsonynak a megünneplése mára teljesen átváltozott.

Az ajándékozás régen nem az anyagiakban való lemérhetősége volt az ajándéknak. Maga a tartalom, hogy törődöm a másikkal, gondom van rá, ezt jelentené. A szeretetem egy részét átadom neki, és ő ezt elfogadja.

Gondoljunk bele, ha a szerelmes egy szál rózsával megy a randevúra, nem fogják rajta számon kérni, hogy miért nem hatvan szál rózsával ment. A három királyok sem a kis Jézus babaszobáját rendezték be...

Sajnos az otthoni felkészülés és a munkahelyi évzárás összetorlódik erre az időre, és totálisan kifullad mindenki.

Hogy egyébként mennyire nem a dínom-dánomról szól a karácsony, azt a szentestei menü jelképezi, halászlevet és mákos gubát eszünk. Ez nem az az este, amikor „sütve-főzve” együtt kell lennünk! Az ünnep előtti böjtös nap ilyen szempontból egy áldás is volt:

az eszközből ne legyen cél, és a formából ne legyen tartalom.

– Hogyan lehet eljutni idáig „legbelül” a négy hétben?

– A négy adventi vasárnap neve a templomokban felolvasott evangéliumi szakaszból forrásozott; a latin mise ehhez kapcsolódó kezdőénekének a szava lett a vasárnap neve.

Ami közös a négy vasárnapban, hogy a központi téma mindenképpen a várakozás, aki azonban ezeket a kezdőszavakat tudja, látja, hogy a várakozás túlmutat karácsonyon, ez is árulkodik advent eredeti formájáról.

Karácsony december 25-i ünneplése „naptári szükségszerűség”, tény. Amit sokkal inkább várnunk kell a négy hetes időszakban egyre jobban, amit jelent az emberek számára:

az Isten velünk van, közel, egyre közelebb van hozzánk, és hogy az életben semmi rossz nem létezik, ami végleges lenne.

Mert ezt üzeni az advent.

Angelus Silesius, a nagy misztikus költő mondja, hogy

megszülethetne Jézus ezerszer Betlehemben, ha nem születik meg egyszer a szívedben.

– Ma nem igazán divat várakozni. Mégis, miért érdemes és hogyan?

– Igazából engedni kellene az adventet adventnek, jelentése szerint várakozásnak lenni.

Ne csináljunk belőle előkarácsonyt, az ünnep december 25-én kezdődik.

És jöjjünk rá arra, hogy mennyire jó is várakozni!

Gondoljuk végig, mennyire kevés a várakozás az életünkben, pedig mennyire fontos.

A földműves várja az év bizonyos szakaszát, nem tudja siettetni.

A kismama is kilenc hónapig várakozik gyermeke születésére, a fiatalok is várnak arra, hogy megkezdődjön a nagybetűs élet – rengeteg pozitívumot szabadít fel bennünk a várakozás.

Ha megtanulnánk újra várakozni, az például nagy ajándék lenne adventtől.

Ugyanígy nagy ajándék lenne, ha nem lerohangászott százkilométerekből állna, meg bejgliből a karácsonyi felkészülés, hanem, hogy a láthatatlan Isten jöjjön el mifelénk.

– Csaba atya fiatal pap, élénkek lehetnek még a gyerekkori adventek emlékei...

– Hát igen, elsősorban azért, mert jól megkerestük, hogy hova vannak eldugva a kis ajándékok.

– Mikor változott meg a személyes adventi tartalom, megfogható-e a pillanat?

– Amikor Rómában tanultam kispapként, vártam, hogy végre hazamehessek. Ilyen szempontból az ember folyton azt élte át, hogy lélekben már majdnem Budapesten van.

Tulajdonképpen akkor következett be a változás, amikor az egyik német diáktársam azzal jött: olyan szép ez az advent, de kár, hogy vége lesz. Ekkor jöttem rá, hogy nekem nincs adventem.

Elkezdtem megtanulni azt is, hogy az advent nem egyenlő a karácsonnyal.

Ezt azért mondom el, mert Németországban igen sok szokás van, önálló profilja van adventnek, nálunk pedig ez a profil karácsonyi.

Az adventi koszorúink szinte már karácsonyfák. Decemberben egész hónapban karácsonyi koncertek vannak.

Húsvét táján viszont vajon miért érezzük még mindig, hogy nagyböjt közepén nincs helye az „örömködésnek”...?

Elkezdtem érezni, hogy íze van az adventnek.

Nem bánom, hogy ilyenkor korán sötétedik, mert a hosszú esték segítik az elmélyülésemet.

– Adventnek „központi eleme” a koszorú. Hogyan lett azzá?

– Az első adventi koszorút egy német evangélikus lelkész készítette el, volt rajta négy nagy fehér gyertya, amelyek a vasárnapokat jelentették, és kis pirosak a hétköznapoknak megfelelően. Vizuálisan segített advent megjelenítésében.

Ez már karácsonyi szimbolika: ugyanúgy a karácsonyfát is ott „találták ki”, a németországi evangélikus egyház körében.

A fa emlékeztet az édenkerti fára, amely által az ősszülők elkövették a bűnbeesést, de emlékeztet Krisztus „örökzöld” keresztfájára, a megváltásra is.

És egyébként azért a fenyő lett erre a célra kiválasztva, mert a mi éghajlatunkon az zöldellt télen is.

A fény pedig Krisztus fényének növekedését jelképezi.

Zárójelben mondom, hogy minél több a fény a koszorún, annál kevesebb a világban, hiszen haladunk a téli napforduló felé, egyre rövidebbek a nappalok.

Olyan fény gyúlik életünkben, ami túlhaladja a természetben látható világosságot – ez a szimbólum mélysége.

– Az még magyarázatra vár, hogy miért pont hajnalban vannak az úgynevezett rorate szentmisék adventben.

– A mise a „Rorate coeli – Harmatozzatok egek onnan felülről” kezdetű énekből kapta a nevét.

A mai ember számára talán nem nagyon világos a bibliai kép, de a magyarázata ebben áll: az Isten kegyelme, áldása úgy száll le az égből a földre, ahogy hajnalban a harmat megnedvesíti a földet. Nem viharban, felhőszakadásban.

Ne feledjük, félsivatagos területen élt a Biblia népe, ahol eső tán csak félévente van; a harmatból él minden növény és állat.

Kora hajnalban a nap még nem kelt föl, de már hasad a hajnal, a harmatozás, a pirkadat órái emlékeztetnek arra az állapotra, amikor Szűz Mária már a méhében hordozta Jézust, de még nem hozta a napvilágra őt.

Érdekes, hogy mind a keresztény, mind a zsidó, mind az iszlám kultúrkörben ez az imádság órája; amikor a hajnal hasad, de a nap még nem kelt föl.

– Keljünk akkor korán négy hétig? Vagy milyen elhatározásokat tegyünk, hogy kicsit más legyen a karácsonyunk, mint „egyébként” lenne?

– A profán élet kereteit tekintve kijelölhetnénk négy estét, amikor telefon, tévé, számítógép ki van kapcsolva, helyette beszélgetünk, egy kis zenét hallgatunk, könyvet olvasunk.

Ezen kívül igen, a hajnalokat, ha fölfedezi az ember, az is sokat adhat.

Biztosan sokan kelünk korán, mert szükség van rá a hétköznapokban.

De jó lenne, ha nem csak a feladatoknak jutna hely:

aki vallásos, elolvasna egy evangéliumi szakaszt,

aki meg nem, egy verset választana, ami végigkíséri a napját.

A koszorú is nagyon sokszor csak dekorációs kellék.

Próbáljuk ki bátran, hogy működik!

Érdemes találni olyan időket, amikor meggyújtjuk a gyertyát, az is jó, ha közösen.

Nem tudom, mennyire számít lehetetlennek, de próbáljunk ki egy karácsonyt, ami nem az ajándékról, hanem az ajándékozásról szól.

Mert ajándékozni bármit lehet – a lényeg maga a szeretet.

(mno.hu)

° Jézus Charles de Foucauld-nak :

Nézd, az imádság főleg az, ha szeretve gondolsz rám. Minél jobban szeret engem valaki, annál jobban imádkozik.
Az imádság a szeretettel rajtam csüngő lélek figyelme ; minél nagyobb szeretettel figyel rám, annál jobban imádkozik.

°Az imádságnak nincs " tudományos" értelme. De ez a tudomány szegénysége, nem az imáé. Az igazán nagy tudósok jól ismerik az ima jelentőségét.
(Müller Péter)

°Faller János - Imádság

Én Istenem, ki pontosan kimérted
a bolygók röptét, csillagok futását,
kinek kezében halál és az élet,
aki méred a kontinensek lázát,

spirálködökbe rejteztél előlünk,
eltakarnak a tág galaktikák.
Figyelsz még ránk? S vajon mit tudsz felőlünk?
Hisz mindegyikünk egy külön világ...

Sejtjeink szédült bolygórendszerében
ott lüktet-árad a múlt s a jövő.
Determináltan élünk s minden génben
munkálkodik a megrontó idő.

Micsoda rejtett félelmek feszülnek
gyermekkorunkból jelenünkbe át?
Hétköznapok közt hány és milyen ünnep,
ha ránkköszön a régvolt ifjúság?

Lázadoznak már tán a bomlott sejtek,
ellenünk rontó, ártó enzimek:
a napjaink tudatlanságban telnek
és sorsunk titkát ki sem fejti meg.

Kényszerből élünk és hány vélt parancsra
mozdul a tett és szólal meg a szánk,
hogy képernyőnkön néha felvillantsa
az emlékezés katódsugarát?

Szemünk előtt elfutnak még a tájak,
hallunk még néha távol hangokat,
de a szív már csak maga ellen lázad,
nem oszt parancsot - és nem is fogad.

Készülünk már a végső számadásra,
ahol nem segít semmi szerelem.
Köröttünk nő a csend s a szív magánya.
Akad-e még számunkra kegyelem?

Mert vétkeztünk, mivel álmodni mertünk
s ezért lázadtunk, Uram, oly sokat.
Sokszor átkoztuk, amiért megszülettünk,
sokszor kerestük az igaz utat,

de tévutakon botolt csak a lábunk,
hamis imákat dadogott a szánk.
Bocsáss meg hát, hogy mi is megbocsássunk
s áldásod add a távozókra - ránk.

°,,Csakis az imádkozóknak sikerülhet még a fejünk felett suhogó kardot visszatartani, és ezt a világot az ítélkező hatalmaktól szent élettel elragadni.
Mert emberi tettek sohasem fogják az eget kényszeríteni: amit egyesítenek, az megint meghasad; amit megújítanak, egy éjszaka múltán elavul, és amit alapítanak, szükséget és bajt okoz.

Most van az idő, amikor elrejtőzik az üdvösség, és a piacon ünnepel az emberi fennhéjázás, miközben a dómban befedik fejüket az imádkozók.
Míg Isten áldást teremt áldozatainkból, és az emberszemnek hozzáférhetetlen mélységekben a kiszáradt kutak élettel telnek meg."
(Reinhold Schneider)

° A szívnek Istennel folytatott csendes párbeszédében csiszolódnak azok az élő kövek, amelyekből Isten országa épül.
/ Edith Stein /

° Krisztus nem csak akkor imádkozott, amikor visszavonult a tömegtôl, hanem akkor is, amikor az emberek között tartózkodott. / Edith Stein /

°  Uram - Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! (Antoine de Saint-Exupery: Fohász)   ° Évszázadokon át változatlan: az Istennek szentelt emberek Urukkal folytatott csendes párbeszédében érlelődnek az egyháztörténelem kimagasló eseményei, amelyek megújítják a föld színét. / Edith Stein /   °  "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." / Fil 4,6 /   ° Imádságtok legyen férfias. -- Gyermekdedség nem jelent elpuhultságot. ° A Jézust szerető lélek számára az imádság, -- mégha lelki szárazságban szenvedne is --, mindig balzsam, mely gyógyít. Úgy megy imádkozni, mint kisgyermek a cukorért, keserű orvosság után. ° Szórakozott vagy imádság közben. -- Próbáld elkerülni, de ne aggódj, ha mégsem sikerül. Nem látod, hogy a mindennapi életben még a legjobb gyerekek is mindazzal játszanak, ami őket körülveszi, anélkül, hogy apjuk szavára figyelnének? -- Ez nem szeretethiány: sem nem tiszteletlenség, hanem gyarlóság, s gyengeség, a kisgyermek sajátja. ° Hát látod: te is gyermek vagy Isten előtt. ° Amikor imádkozol, kezeld az alkalmatlan gondolatokat, mintha forgalmi rendőr lennél: erre való gyermeki életed erős akarata. ° Néha-néha változzék az ily gondolat imává azért a személyért, aki miatt éppen elszórakoztál. Aztán, előre... míg le nem telik az idő. -- Ha pedig haszontalannak tűnnék az ilyen imádság, örvendezz és hidd el, örömet szereztél Jézusnak. ° A munka elfárasztja testedet és nem tudsz imádkozni. -- Mindig Atyád jelenlétében vagy. -- Ha nem tudsz vele beszélni, nézz rá néha-néha, mint a kis gyermek... Rád mosolyog majd. / Josemaria Escriva /   °  Az ima a legnagyobb teljesítmény, amire az emberi lélek képes. ° Az ima Jákob létrája, amelyen az ember lelke Istenhez felfelé, és Isten kegyelme az emberhez lefelé száll. ° Az Istenek való korlátlan szeretô önátadás és Isten viszont ajándéka -- ez az ima legmagasabb foka. Azok a lelkek, akik ezt elérték, valóban az egyház szívét alkotják: bennük él Jézus főpapi szeretete. / Edith Stein /   ° Ha valaki mindig úgy beszél Isten Szent Felségével, mint ahogy rabszolgájával tenné s még csak arra sem ügyel, nem mondja-e rosszul, amit mond, hanem csak úgy hadarja el, amint éppen a nyelvére jön, vagy amint emlékezetébe ragadt: ezt nem tartom imádságnak s adná Isten, hogy keresztény ember soha se tegyen így. /Avilai Szt. Teréz /   Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. /Róm 8, 26/     ° Isten misztériumait nem az okoskodás közelíti meg, hanem az imádság. /Wilhelm von Humboldt/     A világot nem a nagyhangúak teszik emberibbé, hanem a csendes emberek, akik sokat imádkoznak. /Johann Adam Möhler/      Amikor lelkünket a bú és bánat nyomja, Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe, Az örök Szent Isten trónja elébe. Csak egy Mi Atyánkot mondjunk el naponta. Amikor testünket betegség kínozza, Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk, Ó kereszten szenvedő Jézus, könyörülj rajtunk. Csak egy Mi Atyánkot mondjunk el naponta. Ha közeledik éltünk végórája, Bátorítást mástól ne várjunk, csak Tőle Ki magához emel akkor a keresztre. Csak Egy Mi Atyánkot mondjunk el naponta Krisztus Keresztjének a tövében. Mt 6,7-15 ,,Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok."     A világon kívüli archimedeszi pont a kamrácska, melyben az igazi imádkozó teljes őszinteséggel imádkozik. Itt emeli ki sarkaiból a világot. Hihetetlen, mi mindent tehet egy imádkozó... / Kierkegaard/     Pálos Rozita: Fohász találj magadra bennem Uram hogy létezzem mielőtt leszáll az alkony   °  Melyek az imáink gyümölcsei? °°Az életünk nehéz szakaszain csak imával lehet sikeresen átmenni! °°Az ima szükséges a világ megmentéséhez! °°Akik imádkoznak, és akikért imádkozunk megmenekülnek a legnagyobb rossztól, a pokoltól! °°Az ima feltartóztatja a Gonosz támadásait, felfedi hazugságait, legyőzi a kisértést,... °°Imáink által Isten győzelemre segít minket, az ügyeink előbb-utóbb Isten Akarata szerint oldódnak meg. °°Az ima által Isten megváltoztatja az életünket! °°Ha tiszta lélekkel, böjtölve és jót cselekedve imádkozunk, Isten hamarabb teljesíti kéréseinket. °°Isten az ima által fényt és erőt ad nekünk! °°Az ima által Isten elűzi a szomorúságot és vigaszt ad. °°Az imádkozó ember erényes és szent életre jut. °°Az ima által Isten a bűnösöket megtéríti és az igazaknak állhatatosságot ad. °°Az imának Égig érő hatalma van. °°Az ima kulcs, amellyel kinyitjuk a lelkünket Isten előtt és bezárjuk a Gonosz előtt. °°Minden ima legfőbb feladata, hogy növelje bennünk a szeretetet. °Jézus imádkozott kora reggel, késő este, az apostolok kiválasztása előtt, az Olajfák hegyén, a Tábor hegyén sőt a Kereszten is. Jelenleg a Mennyben, az Atya előtt közbenjár az egész emberiségért. ° Az apostolok Pünkösd előtt kilenc napon át együtt imádkoztak Máriával. Ezután betöltötte őket a Szentlélek, bátrak lettek, megkapták a gyógyítás és szabadítás kegyelmét, a lelkek megkülönböztetésének ajándékát, a vértanúság lelkületét,... °Szent István diákonus imádkozott és ezáltal megkapta Istentől a látomás ajándékát, az ellenségszeretet lelkületét és a halál elfogadását. °Szent János apostol imádkozott Patmosz szigetén, a számüzetésben is, ezáltal betekinthetett a jövőbe, látta a próbatételeket, látta lelki szemeivel a rossz vesztét és a jó győzelmét,... °Imádkozzatok alázattal, egyszerű szavakkal, Istenre hagyatkozással, teljes bizalommal. Tudnotok kell, az imára, az Istennel való párbeszédre, nektek van szükségetek, nem Istennek. °Legyen minden nap időd az imára! °Ima nélkül az ember, olyan mint a madár szárny nélkül, mint a katona fegyver nélkül. Néhány közmondás: ,,Imádkozzál és dolgozzál!", ,,A jól végzett munka imádság!" °Az imádkozó ember házi feladata: ,,Uram segíts, hogy úgy imádkozzak, hogy Neked tetszően változzon meg az életem". (Főt. Csilik János-2008 október 2.) ° Sokan mesélték már nekem, hogy gyűjtik a szép imákat, s mindig azt szokták mondani, amelyik a lelkiállapotuknak leginkább megfelel. Az ima által ki tudjuk fejezni istendicséretünket és hálánkat, örömeinket, de bánatunkat is. Az imádkozás által minden élethelyzetben Istenbe kapaszkodhatunk. Jézus is szüntelenül imádkozott, s imádsága mögött kettős szándékot fedezhetünk fel: együtt lenni az Atyával és megtudni szándékát. Nekünk is éppen ezért szükséges imádkoznunk. Az ima révén együtt lehetünk a mennyei Atyával és megtudhatjuk szándékait. Nem neki, hanem nekünk van szükségünk erre. S Ő nem félelmetes Istenként jelenik meg előttünk, hanem mint barátunkhoz, Atyánkhoz szólhatunk hozzá. (Horváth István Sándor)   °Mi a belső imádság ? Bizalmas együttlét Istennel. Itt is elengedhetetlen az alap :-az alázat. A belső imát mindig gyakorolni kell. Azt szüneteltetni, abbahagyni nem szabad. MIndamellett jó külön időt szentelni a kizárólagos, bennsőségse együttlétre. Beszökni rövidebb - hosszabb időre az enteriőrbe. Néha csak pár másodpercre, öt percre, tízre, egy félórára, egy órára ! Keressünk rá alkalmat, és használjuk fel ! Együtt a lelki szeparéban, az isteni Interieurben ! Egy percre eltűnök ott benn, egy félórára visszavonulok, egy órára senkinek sem vagyok itthon ! Epedni e különbarátság után ! Szent találkára, mennyei randevúra osonni ! Senki se tudjon róla ! Kettesben ! A szeretet találékony.   ° Isten minden teremtményt természetének megfelelően vezet. Nem azért imádkozunk, hogy az isteni rendelkezést megváltoztassuk, hanem hogy megnyerjük azt, amiről Isten úgy rendelkezett, hogy imádság közvetítésével kell megvalósulnia. ( Aquinói Szt. Tamás)   ° Az ima az a fegyver, amelyet mindig magunknál hordunk, hogy a veszély óráján védekezhessünk. ( Bosco Szt. János)    Ima minden, ami a szívet Istenhez emeli. ( Bosco Szt. János) ° Senki sem képes imádkozni. Az imádság teljes lényünk átadása Istennek, hogy így Isten az irgalmasság és könyörület Istene lehessen számunkra és általunk. ° A túl sok tudatos erőfeszítés megölheti az imát! °Az imádság azt jelenti, hogy engedjük Isten Lelkének , hogy imádkozzon bennünk. Az a Lélek, aki Jézusban élt, és feltámasztotta Őt a halálból, most bennünk él. ° Az imádság azt jelenti, hogy elcsendesülünk, hogy így fogékonyabbak legyünk Istenre és készségesebbek a válaszadásra. ° Az imádságban " Szív szól a szívhez". ° Isten, aki szeret, szól hozzánk,és mi szívünkből beszélünk Istenhez. ° Imádságunknak nem kell szavakba öntöttnek, jól megfogalmazottaknak, és ékesszólónak lennie De muszáj komolynak, őszintének és tettetés nélkülinek lennie. ° Lehet nyögés és zúgolódás, lehet sóhajtozás, lehet szavak nélküli, de engem kell kifejeznie. ° Isten előtt minden személy külön egyéniség, ezért nem lehet az imádságnak egyetlen módja. ° Minél egyszerűbb az imánk, annál őszintébb, és szívből jövőbb, annál jobb lesz. A zsoltáros ezt mondja :Csendesüljetek el, és ismerjétek el, hogy Én vagyok az Isten. ( Gerard W. Hughes)   Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek el angyalotok mögött, s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek ( Vianney Szt. János)

Ébredj, ember, mély álmodból…

(sz: Simon Jukundián)

Ébredj, ember, mély álmodból,
Megszabadulsz rabságodból,
Közelít már üdvösséged,
Eltörlik már minden vétked.

Elküldé az Úr angyalát,
Hogy köszöntse Szűz Máriát,
Kinek tiszta, szűz méhébe
Alászállt az örök Ige.

A Szűzhöz így szólt az angyal:
Üdvözlégy, teljes malaszttal!
A Szent Lélek megárnyékoz,
S áldott méhed gyümölcsöt hoz.

Úgy jutsz el az anyaságra,
Hogy szüzességed virága
Épen marad, szeplő nélkül,
Tisztaságod meg nem sérül.

Fiad Jézus néven hívod.
Ő váltja meg a világot,
Melyet oly rég tart a sátán
Fogságban a bűnnek láncán.

Ma András napja van.

Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt.

A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek.

Ehhez a naphoz számtalan népszokás, hiedelem, babona fűződik.

András-napi időjóslás:

A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik.

Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.

Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek:

egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték.

Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek.

A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.

Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.

Adventi hajnal

Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhõ fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.

Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekbõl a tiszta bánat.

S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.

Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,

harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.

Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.

           ( Ölbey Irén)

9 hónappal Jézus születése előtt, március 25. - én  ünnepeljük a  megtestesülést,  Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatását. ( Az ünnep régi magyar neve :Gyümölcsoltó Boldogasszony)

Lukács evangélium 1,26–36:
"Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

Az angyal belépett hozzá és megszólította:

„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.

Az angyal ezt mondta neki:

„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”

Az angyal ezt válaszolta és mondta neki:

„A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott."

Szűz Máriának ekkor kezdődött a várakozás, a készülődés.

Fel kellett készülnie a gyermekáldásra, szülésre, kisgyermek gondozására, gyermeknevelésre. Ezidáig nem foglalkozott ezekkel, hiszen a templom szolgálatában élt szüzességet fogadva.

Ezidáig mélységes áhítattal, imával, csenddel, összeszedettséggel szolgálta Istenét.

Isten színe előtt élt nyitottan és állandó készenlétben.

Meglepetés volt számára ez a feladat, hiszen nem erre készült.

Mégis tudott Igent mondani.

Sőt!

Felvállalni a kockázatot, a veszélyt, ami ezzel a titokzatos terhességgel kapcsolatban fenyegette.

A lelke készen volt. Mély,  bensőséges, intim kapcsolatban állt Istenével. Nyitott volt, átlátszó, készséges.

Csak annak az embernek a méhébe jöhetett a Megváltó, akinek a lelkében is lakást vehetett.

Csak az kaphat "testi feladatot", fizikai tennivalót Istentől, Istenért, aki a lelkébe is befogadja Őt.

Istent fogadja be,  nem pedig egy elképzelést, hiedelmet, ábrándot, saját vágyak betöltését várva Tőle, hanem Őt magát , minden megalkuvás nélkül.

Készüljünk Karácsonyra imával, összeszedettséggel, csenddel, a szeretet tetteivel !

 Készítsünk helyet Megváltónknak, aki az ajtónk előtt kopogtatva várja már, hogy beléphessen hozzánk is !

Történelmi várakozás:

Az Ószövetség embere  bánta bűneit, és áldozatot mutatott be , hogy megtisztuljon Isten előtt.

" Az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye:
- egy sátor.

Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.

A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított.

A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit.

Fölötte a dicsőséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem szükséges szólnom.

Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végző papok.

A másodikba azonban csak a főpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bűneiért ajánlott föl.  (Zsid 9, 1-8)

Azonban tudta és érezte, hogy ez az áldozat nem elég, hiába ismétli évről - évre.

Saját erejéből nem igazulhat meg igazságos Istene előtt,   saját hajánál fogva nem húzhatja ki magát a bajból, ezért várta a próféták által megígért Megváltót, Üdvözítőt.

" A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad.

Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják.
Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében.

Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka.

Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.

Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete."
Iz 9, 2-7

" Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.

Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke,

s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,

hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.

Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő."
Iz 11, 2-.6

 Történelmi várakozás egy názáreti kislány várakozása is.

Az ő életében ad választ Isten a nép évszázadokon át tartó vágyakozására.

Az ő közreműködésével lép be az ember történelmébe a Megváltó.

Szűz Mária elválaszthatatlan az adventi időtől.

Várva várunk!

Jézus, téged várva várunk,
sokszor, égre nézve állunk,
hogy elrebeghessük néked,
vedd magadhoz, hívő néped!

Kéklő égnek magasába,
földi fényből, ragyogásba.
Itt bűn tombol, zord hideg van,
csendre vágyunk, zaj-viharban.

bűn-por takarja a szépet,
enyhet keres, kit bűn éget.
Jajtól hangos család, nemzet,
oázis: hol ének zenghet.

Rólad beszél, hívő néped,
hirdeti, nagy dicsőséged!
Te alkottad a világot,
terólad tesz, bizonyságot.
Bűnt kedvelő világ előtt,
mentve, kárhozatba menőt!

Jézus: nagyon várunk téged,
tudjuk el jössz, hisz ígérted!
Kéklő égnek, magasában,
megjelensz, fénylő ruhában!

S akkor: angyal - embertábor,
egyesül az ég-határon!
Onnan szárnyal fel az égbe,
dicső Atyánk közelébe!
(Pecznyík Pál )

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket - mondja az Úr, az Isten.
Megkeresem az elveszettet, bekötözöm a sérültet, és ápolom a beteget.Az igazság szerint legeltetem őket.( Ez 34, 15-16)

Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjuk, aki mindvégig megerősít minket, hogy feddhetetlenek legyünk Urunk, Jézus Krisztus eljövetelének napján.  Hűséges az Isten, aki meghívott minket Fiának közösségébe.
(V.ö. 1 Kor 1, 7b-9)

Az örök Ige emberi testének fátylán át mutatta meg a mennyei szentélybe vezető új élet útját.  Alázatosan kérjük Tőle:

Jöjj, Urunk, és ments meg minket!

Istenünk, benned élünk, mozgunk és vagyunk.
-jöjj, tudatosítsd bennünk, hogy gyermekeid vagyunk! Jöjj, Urunk és ments meg minket!

Te nem vagy messze egyikünktől sem,
-mutasd meg magad mielőbb azoknak, akik keresnek Téged!  Jöjj ,Urunk, és ments meg minket!

Te vagy a szegények Atyja, és a szomorúak vígasztalója,
- szabadítsd meg a foglyokat, és örvendeztesd meg a szomorkodókat!  Jöjj, Urunk és ments meg minket!

Te gyűlölöd a halált, de szereted az életet,
- ments meg minket , és minden meghalt testvérünket az örök haláltól!

Amen.

Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust.

Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (Fil 3,20b-21)

Gyarapítson és gazdagítson titeket, (kedves látogatók!) az Úr  a szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket.

Tegye állhatatossá a szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus majd eljön összes szentjeinek kíséretében. (1 Tessz 3, 12-13 )

Harmatozzatok Égi magasok! Téged vár epedve A halandók lelke, Jöjj el, édes Üdvözítőnk! Mert az emberek Ott tévelygenek, Hol te égi fényed Útján nem vezérled Ôket, édes Üdvözítőnk! Áldás, dícséret És hála néked: Mert fényes világunk S legfőbb boldogságunk Te vagy, édes Üdvözítőnk! A prófétáknak Lelkei láttak Szent jelenésekben S téged békességben Vártak, édes Üdvözítőnk! Te ember lettél, S új tant hirdettél. A jövendölések Beteljesedének Rólad, édes Üdvözítőnk! Hiszünk tebenned, Égi szent követ: Út, igazság, élet. Hittel vallunk téged Istenünknek, Üdvözítőnk! Ím, az áldozat, Melyet bemutat Szolgád Fölségednek: Jöjj el és szenteld meg, Ó kegyelmes Üdvözítőnk! Nyújtsd malasztodat, Hogy ez áldozat Bánatot gerjesszen Bűnös szíveinkben. Ó segíts meg, Üdvözítőnk! Szent az egy Isten Három személyben. Az Atyaistennel És a Szentlélekkel Szent vagy, édes Üdvözítőnk!   Áldott, aki az Úrban bízik és reménye az Úr. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely nedves talajba ereszti gyökerét, és nem fél, ha jön a hőség. Üde zöld marad a levele, a szárazság idején nem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt  teremni. (Jer 17, 7-8 )

Elkezdődött a várakozás, a felkészülés ideje. Készülünk a karácsony estére, gondunk van sok mindenre, hogy szép legyen, jól sikerüljön, örömét  lelje benne a család, rokonság apraja - nagyja. És ez így van rendjén. Időben el kell kezdeni  a készülődést, hogy mindent sikerüljön elintézni, a lehető legjobban megoldani, és még energiánk is maradjon Szentestére...és közben ne feledkezzünk el arról, Kire is várakozunk így advent idején. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust !   Várakozzunk és készülődjünk kitartással, türelemmel, Isten utáni vágyakozással !   A gyerekek szemében hosszúnak tűnik ez a négy hét, már "türelmetlenül" várják, hogy otthonukba is beköszöntsön a karácsony, de a felnőtteknek repül az idő, alig-alig sikerül úgy elkészülni, ahogy szeretnének ; hogy is beszélhetnénk az ő esetükben türelmetlenségről?!   A türelmetlenséget nem szabad összetéveszteni az epedő vágyakozással egy nagy jó után, a lázas kívánsággal és mély izgalommal, amely a várakozó perceket óráknak érezteti velünk. Olyan belső feszültség ez, amely mentes az igazi türelmetlenség minden negatív mozzanatától: nem vált ki haragot, bosszúságot, erőszakot és büszke lázadást.   A türelmetlenség legtöbbször bosszúságban és haragban nyilvánul meg, ha várnunk kell egy óhajtott jóra, ha egy kellemetlen dolog túl sokáig tart, vagy ha egy kitöltetlen időben, unalommal várunk valami kellemetlenre. Ilyenkor a türelmetlenséget levezetjük egy valóban hibás vagy ártatlan emberen, vagy pedig feladjuk a célt.   Türelemmel és állhatatossággal fogjátok megőrízni lelketeket - mondta Jézus. (Lk 21, 19) Várakozzunk, vágyódjunk állhatatosan, kitartóan a Megváltó után,  a Szenteste meghitt lelket boldogító és erősítő hangulata után is,  a hétköznapok rohanó világában pedig ne feledkezzünk meg a türelmes, másikra odafigyelő,  udvarias szeretetről !     Ismeretlen szerző: Nem ejt hibát Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útjai, ha gondok örvényébe vesznek szívem legdrágább vágyai, ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád... egyben békülhetek meg végül: hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak, s irgalma kútja mély nekem... ha a támaszok mind inognak, ha nincs erő, nincs türelem, s tekintetem sehol célt nem lát vaksötét, könnyes éjen át... egy szikrácska hit vallja mégis, hogy Isten sosem ejt hibát. És ha szívem megoldhatatlan kérdéseknek betege lett, mert elkezd kételkedni abban, hogy Isten útja szeretet… minden elfáradt sóvárgásom békén kezébe tehetem, s elsuttoghatom könnyek közt is: Ő nem ejt hibát sohasem. Azért csend, szívem! Engedd múlni a földi múló életet! Majd a fényben látni, ámulni kezdesz: Mindig jól vezetett! Ha a legdrágábbat kívánja, a legsötétebb éjen át menekülj a bizonyosságba, hogy Isten sosem ejt hibát!

2011. november 27. - ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

  OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

Te vagy, Uram, a mi atyánk.
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te, Uram, te magad vagy a mi atyánk,
régtôl fogva ,,Megváltónk'' a neved.
Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról,
és hogy megkeményítsük szívünket,
ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna?
Fordulj felénk újra, a te szolgáidért,
örökrészed törzseiért.
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!
Színed előtt megolvadnának a hegyek,
mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét,
és ahogy a tűz felforralja a vizet.

Így neved ismertté válna ellenségeid előtt,
és a nemzetek megrendülnének színed előtt.
Leszálltál, és színed előtt megolvadtak a hegyek!
Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta,
és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül,
aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.

Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit,
és aki útjaidon járva rád emlékezik.
Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk;
bűneinkben vagyunk régtôl fogva, bárcsak megszabadulnánk!
Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha.
Elfonnyadtunk, mint a falevél,
és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket.
Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet,
aki fölkelne és beléd kapaszkodna.
Mert elrejtetted előlünk arcodat,
és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk;
mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz,
a te kezed művei vagyunk mindnyájan.
Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon,
és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.
Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.

( Iz 63, 16b-17. 19b; 64, 1. 2b. 3-8)

*A próféta a nép nevében imádkozik, amikor már a fogságból visszatértek, Jeruzsálembe, de megoldhatatlannak látszó nehézségek előtt álltak.

Bűnbánattal gondol arra, hogy a csapást vétkeik miatt küldte rájuk Isten. Olyanok lettek, mintai elszáradt lomb, amelyen nem látszik a jövô ígérete.

Egyedül a mindenható Isten segíthet rajtuk, akit a próféta atyának szólít, s aki elég irgalmas ahhoz, hogy megbocsásson.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

Testvéreim! Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentôl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól!
Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok. Ő mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki meghívott Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe. 

(1 Kor 1, 3-9)

*Az apostol úgy tekint vissza a korintusi egyház alapítására, hogy annak idején Isten minden kegyelemmel elhalmozta ôket, s megengedte nekik, hogy Krisztus tanúi lehettek.

Ezért remélhetik, hogy megkapják az állhatatosságot, hiszen Isten megtartja ígéretét.

Viszont a hívônek is az a kötelessége, hogy igazi hűséget tanúsítson az evangélium szerinti élettel. Az Egyháznak látható jelnek kell lennie a világban.

EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az idôben Jézus így tanított:
Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idô. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuôrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik!
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!

( Mk 13, 33-37)

* Mi már az első adventnek, a Krisztus várásnak csak emlékét ünnepeljük.

De várjuk Krisztus második eljövetelét, illetőleg a vele való találkozást, amikor ítéletet tart felettünk.

Erre vonatkozik a figyelmeztetés, hogy nem tudjuk sem a napot, sem az órát. Ezért kell ébernek lennünk.

Erkölcsi döntéseinkben megerősíthet az a gondolat, hogy Istennek számadással tartozunk és csak tőle várhatjuk a jutalmat fáradozásainkért.

Az első héten

A történelmi Úrjövetre emlékezünk.

Az Ószövetség vágyódására Krisztus  eljövetele után .

Érezzük át saját gyengeségünket, megváltásra szorultságunkat , mint ahogyan az Ószövetség embere is  megtapasztalta saját kicsinységét, tehetetlenségét és a Messiás eljövetelének állandó várásában élt. 

"Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez" (Jak 4,6).

Tanuljunk várakozni, türelmesen, kitartóan, éberen, használjuk okosan a nekünk ajándékozott időt!

Mit is jelent az ADVENT szó ?

Advent, Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet.

Advent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.

Az adventi időszak mindig vasárnap kezdődik, mégpedig a Szent András ünnepéhez (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével.

 Ez egyben az egyházi év kezdete is.

Négy hétből áll Karácsonyig, a negyedik többnyire csonka.

 A liturgikus szín: lila, az összeszedettség, a fegyelem és a bűnbánat színe. (kivéve Advent III. vasárnapján, amikor szabad rózsaszínt használni).

Szép szokás az adventi koszorú készítése ,amit főleg észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítettek századunk elején. Majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is.

Magyarországon a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban. Különös izgalma az adventi vasárnapoknak: először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...
 Az első karácsony, amikor a koszorú az áhítatos várakozás részévé vált, 1860-ban volt, amikor a berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Talán az árvaházi gyerekek másoknál még türelmetlenebbül várhatták a karácsony érkezését. Még előbb, a románkori templomokban is voltak körcsillárok, de a múló idő jelzése meggyújtott gyertyákkal, ez a gondolat volt maga az újdonság.

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!

Minden advent alkalom:
gyõzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!

Minden advent remegés:
Isten felé epedés!

Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!
        Ürögdi Ferenc
 

 Az adventi idő sajátos gyakorlatai :

- a csönd, elmélkedés, imádság.
Foglalkozzunk többet Isten dolgaival, ismerjük meg jobban azt, akit várunk. Legyünk többet csöndben, magunkban. Kerüljük most a hangos helyeket, izgalmakat, szórakozásokat. Járjunk Mária lelki iskolájába: figyeljük őt, imádkozzunk hozzá, vegyünk részt a Roráte (Adventi hajnali) miséken.

A Rorate

általában reggel hatkor kezdődik, és mire az ember hazaér, a nap is felkel.
Szimbólikusan így vezet bennünket advent a sötétségből a fénybe.
( Az adventi koszorú is : hétről - hétre több gyertya ég.)

Az álmos hajnalokkal, a pirkadat derengésével ,a templomi énekekkel, amelyeket csak ezen a négy héten énekelnek , varázslatos hangulattal vezet bennünket karácsony felé.

Juhász Gyula:
Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

 -Készülés Karácsonyra.
Készüljünk elő családunk karácsonyi liturgiájára. Ajándékainkat a helyes lelkület és szeretet készítse elő és hitelesítse: gondos, személynek szóló kiválasztás, és nem üzleti szellem.

- Bűnbánat.
A közelgő Karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra minden egy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

  Ádventi  népszokások*

Az ádventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték.

 A korábban heti 3, majd 2 napos (szerdai és pénteki) ádventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás hagyományőrzőbb vidékeken még a 20. század közepén is szokásban volt az idősebbek körében.

A legutóbbi évtizedekig kerülték az ádventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak, számos kocsmában csak utasokat szolgáltak ki.

Az ádvent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa-szerte a hajnali mise, a roráte jelenti.

 Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek énekszóval, csengetéssel költögették a híveket, hogy a szentmisére odaérjenek. A rorátéhoz nagyszámú hiedelem és mágikus eljárás is fűződik.

Az időszak jellegzetes hagyományai közé tartoznak az adventölés (kántálás) és a szálláskeresés.

 Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz (András, Borbála, Miklós, Luca). Ekkor van a téli napforduló ideje is, amely a téli időszak vallásos mágikus népi szokáshagyományának nagy részén érezteti hatását.

Szálláskeresés:

Karácsonyi játék, mely a Betlehembe érkező, és ott hajlékot kereső József és a gyermekét váró Mária fáradozását eleveníti föl. Gyökerei a Szentírásra mennek vissza. Változata a szentcsalád-járás.



Szentcsalád-járás,szentcsaládkilenced:

A karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődő szálláskeresés.

A 20. század elején született, egyrészt a Maria gravidatos késő barokk ünnepéből (Expectatio partus B. Marie Virginis: dec. 18.), másrészt a kk. karácsonyi játékokból.

A szálláskereső Szent Család tiszteletére 9 család összeáll, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a Szent Családnak, illetve a Szent Családot ábrázoló képnek szállást adjanak.
A képet a rendező énekes asszony vagy maga hinti meg szenteltvízzel, vagy a pap áldja meg.
A soros családban már kész a házioltár égő mécsessel vagy gyertyával, ahol rendesen a többi családok is összegyülekeznek, amikor esti Úrangyalára harangoznak.
Amikor a szentkép az új családhoz érkezik, letérdel a ház népe, miközben megfelelő szövegezésű imádságokat mondanak.
A képet a házi oltárra helyezik, meggyújtják előtte a mécsest, amely mindaddig ott ég, amíg a képet másik családhoz nem viszik. A szentkép előtt rendesen ájtatosságot is szoktak végezni: a loretói litániát, Szent József vagy Jézus Szíve litániáját, majd felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába.

Közben természetesen énekelni is szoktak megfelelő énekeket. A házbeliek napközben is föl-fölkeresik a képet, hogy rövid fohászkodással üdvözöljék.

Ilyenkor rendszerint valami szegény gyermekes családot meg is szoktak ajándékozni, mintha a Szent Családnak adnák.

A kilencnapos ájtatosság után a kép vagy a templomba, vagy valami jámbor lélekhez kerül, aki jövő adventig vigyáz rá.

A helyi változatok közül figyelemre méltó Tordas szlovákból magyarosodott falué:

a Szent Család képét megszenteltetik,
a 9 fölkeresendő család tagjai gyónással és áldozással készülnek a fogadtatásra.

Egyes szabolcsi görögkatolikus falukban a lucabúzához hasonlóan sarjaztatott zöldbúzával rakják körül a szálláskereső képet.
Lehetséges, hogy a szálláskeresést a felnőtt hívek ünnepi készülete, igénye tette általánossá a legtöbb helyen már elprofanizálódott, komolytalanná vált betlehemezés helyett.

A szokás Szlovéniában is él: a család itt is ünnepélyesen várja Mária szobrát.
Hasonlóképpen virágzik Ószerbia, Macedónia pravoszláv tájain, de sajátos módon Észak-Szerbiában és Boszniában nem.

A macedóniai Velez városában egy Mária-ikont, amelyet gostinka, vagyis vendég néven emlegetnek, hordoznak házról házra, házasság előtt a vőlegény hajlékába.

Hasonló szokás él, de nem az adventi időszakhoz kötve, más szerb és macedón vidékeken is: házasság előtt, betegség idején házhoz viszik valamelyik templom csodatevő hírben álló Mária-ikonját, de olykor a szentekét is.
Más helyeken az ikon házról házra jár. Fogadására a család kimeszeli, kitakarítja a házat, előző napon böjtöt tart.



Lucabúza,borbálabúza:

Luca napján (december 13.) vagy előestéjén ültetett és karácsony estéjére 8-10 cm-es friss, zöld búzává sarjadt karácsonyi jel. Egyes helyeken (főként Őrvidék) Borbála napján (XII. 4.) kezdik a a csíráztatást.

Mint általában a karácsonyi szokások, a lucabúza képzetkörének is sok archaikus vegetációs gyökere van. A Gergely-naptár (1582) előtt ugyanis december 13-a volt a téli napforduló időpontja, márpedig a Nap járásához (napfordulókhoz) ősidők óta számos megfigyelés és szokás kötődött. Ezek közé tartozott - a kezdet és a vég, a sötétség és a fény találkozására emlékeztetően - gyorsan kikelő, zöldellő és virágzó növények ültetése (vagy csak vízben hajtatása).

Így a lucabúza ősképének tekinthető az ókori görögökk ún. Adonisz kertecskéje: a nyári napfordulón kis edényben pár nap alatt hajtatott, majd a nap forróságától ugyancsak pár nap alatt elhervadt virág (növény), mely a fiatalon elhunyt, mitológiai királyfira, Adoniszra emlékeztetett.

A lucabúza hozzánk az Adria tájáról érkező vegetációs hagyomány, melyet katolikus horvátok, bunyevácok, sokácok honosítottak meg. Azokon a déli vidékeken tűnt föl, melyek a hódoltság idején a ferencesek szellemi hatása alatt álltak: először ők helyezték az ősi és általános megújulás-jelképet a karácsonyi oltárra.
Ezzel a hagyománynak liturgikus jelleget, szentelményi erőt tulajdonítottak.

Idővel a lucabúza eucharisztikus szimbólum lett, s mint ilyen a karácsonyi asztal szakrális ékessége: a kizöldellő búzaszem (a kenyér alapanyaga) a megtestesült Igének, az emberrévált Jézusnak jelképe.

Népünk körében is ismert apokrif hagyomány szerint a búzaszemen rajta van az élő kenyérnek, Krisztusnak a képmása.

A magyar nép hite szerint a lucabúza annak jele, hogy még a vetés is eljön köszönteni az Újszülöttet. Algyőn szentelt vízzel öntözték a magokat, illetve a szájukba vett vízzel táplálták.
A tápai asszony öntözés közben mondta:
néköm kinyerem, jószágomnak legelője, zöld mezeje.

A lucabúza növekedéséből a termésre is következtetnek: ha magasra nőtt a lucabúza, akkor Isten jó szalmás termést fog adni. Ilyenkor szalaggal kötik át, egyes helyeken kékkel: a zöld ugyanis a föld, a kék az ég, az átkötött lucabúza a kettő találkozásának jele.

A lucabúza az ünnepek után paraliturgikus szentelménnyé válik, régen leginkább a jószágnak szaggatták oda. A szatymazi gazdák vízkereszt napján földjeiken, vetéseiken szórták szét.

Az Őrvidéken Borbála napján kezdik csíráztatni. Itt Barbaraweizen vagy Luzienweizen; a német Bánfalván Christkindlfrucht, a horvát falvakban sijanje (vetés) a neve.

Manapság sokszor a jelképes tartalom ismerete nélkül (nem keresztények között) is a karácsonyi ajándékok egyike a karácsonyfa alatt vagy a karácsonyi asztalon.

Betlehemezés, betlehemes játék:

Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, a karácsony előtti napok közelmúltig legnépszerűbb dramatikus játéka. Sok településünkön máig él.

Eredete a középkori misztériumdrámákra (Tractus stellae, Quem quaeritis) vezethető vissza, amely kikerült a kolostorok és a templom falai közül, ám azok ösztönző hatásait mindig befogadta. A nép között számos változata alakult ki.

Vízkereszti latin nyelvű liturgikus játék már a 11. századból maradt ránk (Hartvik győri püspök Agenda Pontificalisa, Zágráb). A csillagozás önálló jelenetként a betlehemezésbe is bekerült. A középkorból magyar nyelvű betlehemes játék nem maradt fönn. Meglétére a Csordapásztorok kezdetű karácsonyi énekünkből is következtethetünk, amely 1651-ben régi ének megjelöléssel jelent meg Lőcsén, Szőlősy Benedek Cantus Catholicijében.

A párbeszédekből fölépülő ének dramatikus karácsonyi játékot sejtet; szereplői:
az angyal, a pásztorok, Szűz Mária, a narrátor.

A Csordapásztorok kezdetű ének változatai legtöbb betlehemes játékunkban megtalálhatók.
A felső magyarországi német lakosságú bányavárosokból 15. századi adatok említik karácsonyi játékok előadását (Selmecbánya 1476, 1480; Bártfa 1498 stb.). Legrégibb betlehemes játékaink a 17. századtól maradtak fönn latin és magyar nyelven, protestáns és katolikus iskolai előadások számára készültek.

A betlehemezés több játékrészből tevődhet össze, amelyek az egyes változatokban együtt, de önálló játékként is szerepelhetnek.
Főbb jelenetei: a paradicsomjáték, amely Ádám és Éva bűnbeesésének történetét beszéli el, s hírül adja a megígért Megváltó eljövetelét;
a szálláskeresés, amelyben a népszámlálásra Betlehembe érkezett várandós Mária és József szállást keresnek, de sehol sem kapnak. E változat szereplői Mária, József a gazdag ember, aki nem ad szállást, de az istállóba utasítja őket.
A bő kovács játékváltozatában a jószívűség és könyörületesség elnyeri jutalmát, míg a
dúsgazdagolás változatban (Székelyföld) a keményszívűség elnyeri büntetését.

A következő betlehemi jelenet főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, akik elmentek az újszülött Jézushoz, s neki ajándékot vittek.
E játékváltozat vagy jelenet egyik főszereplője az idős, süket öregpásztor.
A vele való tréfás, félreértéseken alapuló párbeszéd a játék gerince.

Sok helyütt a pásztorok jelenete önálló játékká alakult, pásztorjátékká vált.
A játék sajátos színfoltja a csörgős botjukkal taktust verő pásztorok körtánca.

Helyenként része a karácsonyi betlehemezésnek a Heródesjáték, azaz a zsidó király és a bibliai háromkirályok, bölcsek találkozása, s a királyok imádása, másutt ezt külön vízkereszti játékként adják elő.

A betlehemezést adománykérő, kéregető formulák zárják be.
A szereplők játékukért gyümölcsöt, élelmet, pénzt kaphatnak.
Egyes vidékeken a betlehemes csoportok nagy területet felölelő vándorlását is megfigyelhetjük (pl. Hortobágy vidéke).

A betlehemes játékban prózai vagy verses párbeszédek, karácsonyi énekek váltják egymást.
Az énekek nagy része helyet kap a karácsonyi kántálásoknál is.
A szereplők megfelelő jelmezbe öltöznek: az angyalok fehérbe, a király (Heródes, katona stb.) katonának karddal, a pásztorok bundába, sapkába.

Az erdélyi és bukovinai betlehemesjátékok változata a csobánolás, amelyben a pásztorok igen ősi típust mutató álarcot viselnek.

A szereplő csoportok különböző méretű és formájú (általában templom) ún. betlehemet hordanak magukkal, amely szerepet kap a játékban is, a játék után pedig meg lehet szemlélni.
Ennek eredete részben Rómába (S. Maria Maggiore-bazilika), részben a középkori templomokba nyúlik vissza, amelyekben karácsony tájékán fölállították a betlehemi oltárokat, bábokkal személyesítve meg a történteket.

A betlehemes játék pásztor szereplői sokfelé (Dunántúl, Jászság) archaizáló pásztorneveket kapnak (Maxus Koridom, Titire stb.), amely szintén az isk-drámák hatását tükrözi.

A szálláskeresés, a betlehemes játék sajátos kései, biedermeier változata a székesfehérvári bölcsőcske. Nagyszombat környékéről szláv változatait ismerjük.

Sajátos, helyenként máig élő a baranyai, tolnai sváb települések Christkind Spiel nevű karácsonyi játéka.
A magyar népi betlehemes játékok kapcsolatai szövegben és dallamban, zenében kimutathatók a szomszéd népek felé is.
 

Advent idején Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét tán ezredszer, Hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszaröpülök gondolatban gyermeki önmagamba újra. Látom amint kályha mellett Nagymamám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba Idd meg! Nem fogsz fázni majd! Átmelegedett testem valóban S én azt hittem a tea tette azt. Ma már tudom, tőle volt a meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás ezek voltak mitől az a jó a testem és lelkem járta át. Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek. Hiánya így advent idején fájón kéri vissza az elmúlt éveket. Emlékszem a finom illatokra ami a konyhát járta át, mikor sült a mézes és a lágyan foszló mákos kalács. Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett csilingelt egy üvegpohár szélén. Itt az angyalka! Megjelent! Futottunk mind a fenyő köré ámultunk örültünk nagyon. Ezt a boldog érzést gyerekeimnek minden karácsonykor átadom. Már sokszor töltöttük el nélküle a karácsony szent ünnepét, de lelkemben ott mosolyog képe ahogy átöleli a gyermekét. Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz ha gyertya fényben rá emlékezünk. S tudom onnan fentről ő is nézi. Ugye mindenkit szeretünk? Jusson szép szóból bárkinek! Simogató, ölelő kezekből, mosolytól csillogó szemekből, áradó tűz gyújtson fényeket!

Új, hagyományteremtő szokás  a

KÖZÖS GYERTYAGYÚJTÁS

a városok főterein( vagy egyéb alkalmas köztéren) adventi szombat estéken.

Ezek többnyire  ökumenikus rendezvények,  minden alkalommal más - más felekezet vezeti, jól kifejezve azt, hogy az adventi időszak a közösség felé vezet bennünket.

Hiszek Egy Istenben...

Vallás, ha elfogadjuk Istent, hit, ha befogadjuk.  

A hit legelőször is bizalom abban az Istenben , akiben ' élünk, mozgunk és létezünk'.

Ez azt kell, hogy jelentse, hogy bízom azokban a körülményekben, amelyek közt vagyok, legyenek azok bármilyen visszataszítóak is.

A hit csak másodsorban jelenti az Istenről szóló megállapításokban, a hivatalos hitvallásokban való hitet.

A hit az az ajándék, hogy 'otthon vagyok' , bárhol is legyek, mert Isten jelen van mindenekben, és minden Istenben van.

A következetes gondolkodás tiszta fogalmakat alkot, de még ezek sem képesek rá, hogy a megfoghatatlant megragadják, sőt, olyan messzeségbe eltávolítják, ami minden fogalmi dolog tulajdonsága.

A hit útja többet ad nekünk, mint a filozófiai megismerés útja:
- a személyes közelség Istenét, aki szeret, és irgalmas,
- és egy olyan bizonyosságot, ami egyetlen természetes megismerésre sem jellemző.

/ Edith Stein */

A hit állandó kihívást jelent minden korban a keresztényekhez:
 

- elhagyni a kiszámíthatót, a foghatót, a világot, a vitatkozást és
- belépni Isten jelenlétébe, ahol minden megtörténhet, minden megújulhat.

"Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.
Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg.
Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."
/ Római 14, 7-8 /    

A hit választ ad arra a kérdésre, hogy hol kell keresni az erő forrását.

Isten nem kíván az embertől semmit anélkül, hogy a hozzá szükséges erőt meg ne adná.

A hit ezt tanítja nekünk, és a tapasztalatok az életben ezt igazolják.

A hit tárgya nem látható.

De láthatatlanul is, akkor is, ha az érzékek számára senkinek sem hozzáférhető, mégis közvetlenül jelen van; megérint minket, és lehetővé teszi számunkra, hogy hozzá igazodjunk.

/ Edith Stein */

A hitben nem csupán felfogunk és igaznak tartunk valamit, -- egy olyan megállapításban, ami nem érint minket --,

hanem az, amit felfogok, miközben felfogom, belém hatol;

megragad engem személyiségem középpontjában,

és én ragaszkodom hozzá.

/ Edith Stein* /

A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. ( Zsid 11, 1)

Kegyelem nélkül lehetetlen hívővé válni.

Másrészt a hit nem tud kibontakozni, ha a kegyelmet  szabadon meg nem ragadják.

/ Edith Stein* /

Ahol valóban eleven hit van, ott az életet betöltik a hit igazságai és Isten nagy tettei, minden más ezzel szemben a háttérbe szorul.

Hit és megváltottság valójában egy és ugyanaz.
/ Edith Stein /

Jézus Krisztust valójában csak a megtérés által lehet megismerni.
A korabeli farizeusok és írástudók pontosan ismerték Jézus csodáit, személyesen találkoztak Vele, mégsem ismerték Őt igazán.
Miért? Mert szívüket megkeményítették. Nem vállalták a megtérést  

" A metanoia (megtérés) több, mint bűnbánat.
Egész gondolkodásunk, érzésvilágunk, belső és külső magatartásunk gyökeres megváltoztatását jelenti.
Negatív eleme a lemondás a bűnről, az önakaratról, a pénzimádatról, a hatalom és az érzéki élvezet után való törekvésről; pozitív eleme a hit." (Dr. Előd I.)  

Ha egy vak kiáll a fényre, érik ugyan a nap sugarai, de a fény az ő számára nem létezik.

Akinek nincs Istene, szívében vak.

Mit tehet tehát ?

Tisztítsa meg szívét, hogy meglássa Istent.

/ Szt. Ágoston/

A hitben az életről, az én életemről van szó.
A hit röntgenfelvételhez hasonlóan átvilágítja emberi létemet.
Segít, hogy jobban éljek, emberebbé, inkább önmagammá váljak.
A hit ezt jelenti: felfedezem, hogy végsősoron Egység csak egy van:
Isten a legmélyebb alapja létemnek.

(PIET van BREEMEN S.J.)

Isten személyes kapcsolatban áll veled, bárki légy is.
Neveden szólít.
Rád tekint, elfogad : úgy, ahogy vagy, amilyennek alkotott.
Teljesen ismer téged ; ismeri érzéseidet, gondolataidat, gondjaidat, képességeidet, és gyöngeségeidet.
Lát, amikor örülsz, és lát, amikor bánat ér.
Odafigyel rád, ismeri szívverésedet, lélegzetvételedet is.

Jobban szeret, mint te önmagadat.
(Newmann bíboros)

Edith Stein: Odaadás    

Járjak vakon Uram, a te utaidon
Mint kis gyermek, terved tudni nem akarom
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám
Hozzád vezetsz, bár vezess vak éjszakán.

Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök mád enyém lesz majd valamikor.

Valósítsd meg terveid, gondolatod
Segíts, ha áldozatra késztet sugallatod.
Felejtsem el mindenestől kis önmagam
Haljon meg az én, és csak neked éljek, Uram!

   A hit útja is sötétségben vezető út.

Még Isten sem igazítja szavát az emberi mérték szerint, hogy számunkra a megfoghatatlant megfoghatóvá tegye.

/ Edith Stein* /

"A szeretetben való hit állandó támadásnak van kitéve. Minden betegség, minden csalódás, minden veszteség, minden baleset alkalom az ördögnek arra, hogy megkísértsen és a fülünkbe suttogja: az Isten nem szeret téged! Az Isten eltávolodott tőled. Az Isten elhagyott téged, miért gondolsz rá?

Minden kísértés ellenére hinnünk kell, hogy Isten szeret!
Minden ördögi sugallatot, minden ördögi csapdát el kell kerülnünk a hit erejével, amelyet a Szentlélek hoz létre bennünk.
Sokan beleesnek ebbe a csapdába, és elfordulnak Istentől. Abbahagyják az imát, mert esetleg baleset érte őket, és úgy érzik, hogy kötelessége lett volna Istennek megvédeni őket. Ezért szemrehányást tesznek neki, és nem imádkoznak többet.


Pedig Jézus az életénél is jobban szereti az embert.

A keresztet is vállalta az emberért. Vállalta a keresztet, a halált, hogy megmentse az embert, az üdvösség számára. A Szentlélek meggyőz bennünket arról, hogy minden szenvedés ellenére Jézus nem hagyott el bennünket. Lehetnek ezek próbatételek, lehetnek fájdalmas megtapasztalások, lehetnek belső érlelődések. Nem tudjuk életünk szövevényét ebben a földi életben teljesen felismerni, majd csak odaát.

De hinnünk kell azt, hogy Jézus szeret minden szenvedésünk ellenére. Minden gyengeség, minden mulasztás, minden bűn ellenére is szeret minket Jézus.
Mérhetetlenül szeret.
Jézus szeretete kimeríthetetlen."

-Katona István-

Isten nem hal meg azon a napon, amikor többé már nem hiszünk egy személyes Istenben,

de mi meghalunk akkor,

amikor az életünket már nem ragyogja be a csodálkozásnak az a naponta megújuló, állandó sugárzása, amelynek a forrása minden értelmen túl van.

Dag Hammarskjöld

Képzeljük el magunknak az egész világot.
Járnak ott a hit, a Szentlélek mindenféle finom indításai, a jó láza. Azután a nagy igazságok, az eszmények, az erkölcsi áramlatok

. És azután mi jár?
Jár a hitetlenség, a feketeség, az erkölcstelenség, és ha az ember úgy veszi, jár a rossz irodalom, rossz színház, rossz sajtó, és ezek mind vetnek.

Hová leszünk? Rettenetes konkolytermés.

A történelemből azt látom, hogy az a konkoly hamar nő, és hamar érik.
Hány tévedés volt a világon!

Az evangélium, mint egy szép, nagy búzaföld, hatalmas, nem tud sietni.

Én ragaszkodom ahhoz, amit az Úr Jézus vetett, az apostolok, a szentek vetnek.
Nem botránkozom meg, hogy van sok konkoly. Ez nem tesz lanyhává, bölccsé tesz. Ez megóv mindenféle megzavarodástól...

/ Prohászka Ottokár  */    

A hit hallásból ered.

Ez nem azt jelenti, hogy a katolicizmus igazságait szajkózzuk , hanem azt, amit aznap megéltem a hitben.

Igazából mi nem vagyunk hívők, nem figyelünk oda Istennek a szeretetére.

Nem vesszük észre.

Elmegyünk mellette.

Az Isten megmarad nap nap után fogalomnak, távoli fogalomnak.

Pedig ő nem ez akar lenni.
Ő felénk hajoló Isten. Ő értünk lévő Isten.

/ Bíró László /  

A ,,jó keresztény'' önelégültségétől

-- aki ,,teljesíti kötelességeit'', aki ,,jó újságot, folyóiratot'' olvas, aki ,,helyesen választ'', és folytathatnánk,

hosszú út vezet ahhoz,

hogy valaki eljusson oda, hogy a gyermek egyszerűségével és a vámos alázatával Isten kezét fogva, Isten kezéből éljen.

( Edith Stein* )

A hit esemény.

Nem nekem kell valamit csinálni, hanem az esemény az, hogy az Isten szüntelenül jön felém.

Miben ismertem föl az ő szeretetét ma?

Milyen szépben, milyen igazság meglátásában?

Milyen jóban, ami történt, ismertem föl Istennek a szeretetét.
/ Bíró László /    

A hit döntés.

Dönthetsz amellett, hogy van Isten, és amellett, hogy nincs Isten.

Ha amellett döntöttél, hogy nincs Isten, akkor arról döntöttél, hogy a világban látható értelem az értelmetlenségből fakad, az értelmetlenség véletlenszerű mellékterméke.
Akkor arról döntöttél, hogy az értelem az értelmetlenség óceánján úszik.

Ha meg amellett döntesz, hogy van Isten, akkor úgy döntöttél, hogy a világban látható értelem a teremtő értelemből fakad.

És ez a teremtő értelem az örök Ige, Jézus Krisztus, aki emberré lett.
És ha te Jézus Krisztust követve élsz, akkor, mert belesimulsz a teremtés logikájába, értelmesen éltél.
Ha meg nem simulsz bele a teremtés logikájába, akkor elpusztulsz.
/ II.János Pál után /

Eszméljünk csak:

nekünk ismeretünk van édesanyánkról, családunkról s otthonunkról;
de nem ez az ismeret volt az, melynek révén kapcsolódtunk ez édes valóságokhoz, hanem megfordítva történt;
mi a családban éltünk, mi otthon voltunk s az édesanya szeretetét élveztük, anélkül, hogy reflexive tudtunk volna róla.

Ezek a valóságok adták magukat, s ez az igazi; a fogalmak csak később lettek osztályrészünk, s baj volna, ha a fogalmak az édes valóság helyébe ültek volna, vagy ha csak mint a régi szeretetnek emlékei maradtak volna meg bennünk.


Ezt a bajt akarjuk elkerülni Istenhez s Krisztushoz való viszonyunkban. Őrizkedni akarunk a legmélyebb valóságnak, a vallásos életnek elracionálódásától, nehogy fogalmak, metafizikai képletek és teóriák maradjanak bennünk.
A végtelen, a fölség s jóság, a szépség tényleg megvan, s mi szemben állunk vele, mint ahogy az édesanya szeretete, s jósága szemben állott velünk.

Ez volt az az értékes valóság, az az édes élet.

Akkor is megvolt, mikor fogalmilag nem is tudtunk róla, s azután is, mikor a tapasztalásból kialakult a fogalom.
A valóság benyomásaival, a szolgálatok s áldozatok melegével közölte magát, így van ez az életnek egész vonalán.

Már most az is világos, hogy a vallásos életbe tiszta fogalmak kellenek s hogy Istent, Krisztust s intézményeit elôbb meg kell ismernünk, mert azok nem oly közvetlenül adott valóságok, mint az édesanya szeretete;
de emellett hangoztatni akarom, hogy a fogalmi ismeret mellett lelkünk fönt említett igényeiben s szükségleteiben s ösztöneiben a vallásos életnek oly áramai jelentkeznek, melyek minket a megérzés révén is kapcsolnak Istenhez.

Azután pedig azt hangoztatom, hogy ezeket az áramokat s kapcsolódásokat meg kell élnünk; azok fölségét s szépségét illik ízlelnünk s élveznünk.
Át kell magunkat ezeknek adnunk s azokat úgy kell élveznünk, mint ahogy élvezünk fölséges hegységeket, vagy csendben álmodó holdvilágos éjszakát.

/ Prohászka O.*/

" Az igazi hívő magatartás nem a fideizmus, az ugrás a teljes sötétbe, hanem az olyan hit, amely magában foglalja az értelem hódolatát is a minket mérhetetlenül felülmúló isteni misztérium előtt.

Ezt a hitet fogja keresni Urunk a földön, amikor az utolsó napon visszatér.

Ezt a bizalommal teli és tettekben megnyilatkozó hitet, amely mintegy ostromolja és megnyitja az eget, sietteti az Úr dicsőséges eljövetelét és sürgeti az ítéletet: az ember és a világegyetem történelmének lezárását, hogy Isten megalkothassa az új eget és az új földet."

(Barsi Balázs)

A hitnek folyamatos, ingerlő, lökő s áradó energiának, vagyis életnek kell lennie;

akkor élünk belőle.

Mikor a hit csak tudat, csak ismeret, akkor kristály, séma lesz,

tűz, ingerek, lélek, erő s öröm nélkül.

/ Prohászka O./

Öt hitigazság, amely hitetlenek számára is ésszerű

Bár a nem hívő ember alapvetően őrültségnek tartja a természetfelettibe vetett hitet, egyes hittételek valamivel ésszerűbbnek tűnnek számára, mint mások.
Jennifer Fulwiler, aki felnőtt megtérőként komoly tapasztalattal rendelkezik az ateistákkal folytatott párbeszéd terén, az alábbi hitigazságokat említi:

1. A tisztítóhely
Fiatalabb koromban, öntudatos ateistaként nemegyszer tapasztaltam szeretetlenséget keresztények részéről.

Amikor aztán ugyanezektől a hívőktől azt hallottam, hogy haláluk után egyenesen a mennyországba fognak kerülni, mivel elfogadták Jézust - nos, ezt bizony nem értettem.

Annyit tudtam, hogy a mennyországban állítólag tökéletes szeretet és béke uralkodik, így nem tűnt logikusnak, hogy valaki, aki egész életében undok volt, kileheli a lelkét, s máris beléphet a mennyek kapuján.

Ugyanakkor azt sem éreztem volna indokoltnak, hogy a szerető Isten néhány apró botlás miatt örökre a pokolba taszítsa az embereket.

Évekkel később, amikor a katolikus hitet megismerve találkoztam a tisztítóhely fogalmával, nagyon logikusnak tűnt, mert választ adott arra a kérdésre, hogyan lehet a mennyországban tökéletes szeretet és béke, s hogyan lehet Isten ugyanakkor irgalmas azokhoz, akiknek haláluk után még csiszolódniuk kell.

2. A szentek közössége
Az a gondolat, hogy elhunyt szeretteink tudják, mi történik velünk itt a földön, szinte egyetemes meggyőződés.

Antropológiai tanulmányaim során rácsodálkoztam, hogy a halál utáni élet gondolata egymástól időben és térben távoli kultúrákban egyaránt jellemző, mintha csak belénk volna programozva.

Így megtérésem idején ez a hitigazság egyáltalán nem jelentett gondot; úgy fogtam fel, mint valamiféle ősi, szívekben élő tudás megfogalmazását.

3. Mária tisztelete
Úgy tapasztaltam, hogy a vallásos háttérrel egyáltalán nem rendelkező megtérőknek nem okoz gondot az egyház Mária-tisztelete. Sokan mondják, hogy mindig is logikusnak tartották.

Jómagam a hit szempontjából következetlenségnek tartottam Mária elhanyagolását.

Ha ugyanis hisszük, hogy van egy mérhetetlenül hatalmas Teremtő, aki a semmiből hívta életre az egész világegyetemet... és hisszük, hogy maga választotta ki leendő édesanyját... hát hogyne repesnénk, ha erre az asszonyra gondolunk?

Micsoda egészen rendkívüli nő lehetett, ha alkalmas volt rá, hogy maga az Isten édesanyjának szólítsa?!

Így amikor a katolikus Mária-tisztelettel találkoztam, egy vállrándítással csak annyit mondtam: ,,Igen. Hát persze."

4. A nem katolikusok és a nem keresztények üdvözülése
Sohasem értettem a kereszténységben azt a gondolatot, hogy akik önhibájukon kívül nem hallottak Jézusról, örökre elkárhoznak, vagy akik őszintén keresik Istent, de ,,nem jól" imádják, nem juthatnak a mennyországba.

Nem értettem, hogyan hihetik az emberek ezt is és ugyanakkor azt is, hogy Isten jóságos és szeret - hiszen ha ártatlanokat büntet, akkor szeretetlen. Igazságosnak és logikusnak találtam a választ, amelyre a katolikus katekizmusban bukkantam: ,,Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget." (KEK 847)

5. Az apostoli tekintély
A hitetlenek kedvenc vesszőparipája a mai keresztények egyéni bibliaértelmezése.

Ateistaként számomra is meghökkentő volt, amikor a közösség minden tagja másképpen értelmezett egy bibliai szakaszt, és mindenki szentül meg volt győződve, hogy neki van igaza. Amikor aztán még győzködni is kezdték egymást, végképp meggyőződtem, hogy a vallás nem más, mint mások manipulálására szolgáló eszköz.

Évekkel később, amikor elkezdtem megismerni a kereszténységet, majdnem feladtam az egész

 Ha nem vagyok hajlandó megbocsátani sógoromnak, hogy nem hívott meg a karácsonyi partira, akkor én szenvedek ettől. Nem ő kap gyomorfekélyt, nem ő fog forgolódni éjjel az ágyban, nem ő borul ki és nem neki lesz rossz szájíze. Velem történik meg ilyenkor mindez.

Nem véletlenül tanácsolják nekünk: "Bocsáss meg az ellened vétkezőknek!" Csak így maradhatunk egészségesek és boldogok. A nem-megbocsátás az egyik legfőbb betegség kiváltó ok, hiszen a savanyú gondolatok a testet emésztik.
(Andrew Matthews - Élj vidáman!)

  A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat.

 A megbocsátás viszont csillapítja a zűrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkban. Olyan mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg.

Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük. /agapenet.hu/

Torma Judit: Mondd...?  

Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?

És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?  

 És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?

Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?  

Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?  

 Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?

Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?  

Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek
-ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?

A megbocsátás éltető erő – Gőgh Edit pszichiáter előadása nyomán

Mi történik egy ember szívében, amikor megbocsát, s mi történik, amikor nem? Fejleszthető-e a megbocsátó képességünk? Javítja-e közösségeink, nemzetünk egészségét a megbocsátás? –

A megbocsátás azt jelenti, hogy valaki bűnt, sérelmet nem ró föl többé.

Aki megbocsát, legyőzi, elengedi a megbántottságból fakadó jogos haragját, bosszúvágyát, s szabad döntésből szeretettel fordul megbántója felé akkor is, ha semmi oka nincs rá; a rosszat jóval viszonozza.

Az igazi megbocsátás sohasem egy pillant műve.

Aki a megbocsátás helyett a megtorlás mellett dönt, önmagát is pusztítja: a sérelem újra és újra visszatér hozzá, s előbb lélekben, majd testben is megbetegíti.

A megbocsátás a modern pszichológia és a teológia szerint nem morális gyöngeség, hanem erő, amely segít megküzdeni a stresszel.

Komplex feladat, amit mindenki először a családban és szűkebb környezetében sajátíthat el – mutatott rá a szakember.

Felvetődött az esten a kérdés, hogy miért bocsássunk meg annak, aki nem kért bocsánatot.

Az előadó rámutatott: a megbocsátásnak nem feltétele a bocsánatkérés.

Viszont a megbocsátás megnyilvánulásai bocsánatkérésre ösztönözhetik a sértő felet.

Vallási megközelítésben: Isten iránti szeretetből kell megbocsátanunk egymásnak, sőt ellenségeinknek is.

Aki vétkezett más ellen, vétkezett Isten ellen is.

Ezért a másik ember bocsánatán túl szükségünk van Isten bocsánatára is. Az igazi megbocsátás tehát természetfölötti jellegű.

A szünet utáni nyilvános párbeszédben megfogalmazódott: a megbocsátás képességével Isten egy hatalmas szeretetfegyvert adott az ember birtokába.

Ha a megbocsátás élne sok család életében és a társadalomban, boldogabb, békésebb, emberibb lehetne a világ.

Toldi Éva/Magyar Kurír

"A gyűlölet energiája nem vezet sehová, de a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti az életedet."

A megbocsátás képessége Istentől származik.
Megbocsátani annyit jelent, mint a megbocsátáson túl a szívünket is átadni.
Megbocsátani annyit jelent, mint a másiknak vétkét magunkra vállalni, szeretetünkre váltani.
A megbocsátás titkos felhívás arra, hogy önmagunkat legyőzzük és önmagunkat elfelejtsük.

Mindez azért nehéz, mert az ember legérzékenyebb pontját érinti, a személyes méltóságunkat, ezért minden megbocsátás egy hősies tett.

Amikor megbocsátunk, akkor a másiknak és önmagunknak egy új esélyt adunk, hogy újra szerethetjük és újra szerethet bennünket.
Valahol ez azt jelenti, hogy egészen oldozzuk fel a másikat, tegyük szabaddá, engedjük, hogy újra szülessen, és ezáltal segítsük megtalálni számára az újrakezdést.
Megbocsátásunk azt jelenti, hogy bízunk a másikban és hiszünk a vétkek eltörlésében.
S így történik meg saját magunk legnagyobb legyőzése, amely benső szabadságunkhoz vezet.
(Henri Boulad)

Bocsánatot kérni a legemberibb dolog ; legrokonszenvesebb egy ember akkor, ha megköveti azt, akit szeret.
/ Ravasz László/

A megbocsátás szelleme

Hogy természetes vagy természetfeletti életet élünk-e, ennek igen jó mutatója, hogy tudunk-e megbocsátani vagy nem. Megbocsátani emberileg nem lehet. Pusztán emberi szinten a bűnt és a bűnöst nem tudjuk szétválasztani. A megbocsátáshoz Isten magassága kell, aki felemeli a bűnöst, de eltörli a bűnt.

Megbocsátani csak Isten erejében lehet, azzal a szemlélettel, hogy az emberben nem a tényeket, hanem a lehetőséget nézzük. Más szavakkal élve, az emberben nemcsak a teremtményt látjuk, hanem a Teremtőt is, mert a Teremtő úgy tudja irányítani a teremtmény életét, amelyre az ember képtelen.

A hetes szám a Biblia világának egyik szent száma. Jézus azt mondja, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsátanunk. Azaz nem elég egyszer megbocsátanunk, mert akkor még nem hangolódtunk rá kellőképpen a megbocsátás lelkületére, hanem sokszor meg kell bocsátani, hogy készségünkké váljon Istennek ez a nagyvonalúsága. / Sánta János / Magyar Kurír/

"Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva."
Francis Bacon

Hat jó tanács a megbocsátáshoz

Isten mindannyiunknak megbocsát - amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátani azonban sokszor nagyon nehéz.

,,Nem élem túl ezt a fájdalmat; hogyan tehette ezt velem?" - zokog a tanácsadáson egy asszony, aki most tudta meg, hogy a férjének hónapokon át viszonya volt valakivel.

Egy férfi abban kér segítséget, hogy meg tudjon szabadulni a felesége iránti nyomasztó haragtól és bosszúvágytól, amiért az asszony egy éve elhagyta. ,,Építkeztünk. Én ostoba, azt hittem, mindketten boldogok vagyunk - miközben ő egészen másra vágyott. Gyűlölöm; azt kívánom, bárcsak meghalna valami betegségben. Nem volna szabad ilyesmire gondolnom, mégis folyton ez jár az eszemben."

Egy másik férfi saját magának nem tud megbocsátani. Kábítószerfüggővé vált, elvesztette feleségét, otthonát, gyermekeit, állását. ,,Hogyan süllyedhettem ilyen mélyre? Tönkretettem az életemet" - ismételgeti kétségbeesetten.

Mindhárman hasonló küzdelmet vívnak. Ha győznek - s ez mindhármuk számára lehetséges -, megerősödve kerülnek ki belőle; ha nem, még inkább megkeseredve. Feladatuk az - s ezzel élete során mindenkinek szembesülnie kell -, hogy megismerjék a megbocsátás erejét. Íme néhány igazság, amely segíthet, hogy a keserűséget hátrahagyva megtaláljuk a megbocsátás, az elfogadás békéjét:



1. ) Az élet nem habostorta

Ez persze közhely, mégis gyakran megfeledkezünk róla, hogy senki sincs védve a nehézségektől, mi magunk sem. A Szentírásban lépten-nyomon különféle viszontagságokról olvasunk, meg arról, milyen fontos, hogy felkészüljünk a megpróbáltatásokra és bizonyos értelemben elfogadjuk őket. A zsoltáros nehézségei közepette segítségért fohászkodott: ,,Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!" (4. zsoltár 1-2).



2. ) Fogadjuk el a megpróbáltatást és próbáljuk meglátni benne a lehetőséget!

Szent Jakab apostol azt mondja: ,,tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket" (Jak 1,2), mert, mint mondja, a küzdelem megerősít. Ne küszködjünk hát a küzdelem ellen, hanem simuljunk bele, öleljük át és tanuljunk belőle!



3. ) Általában mindkét fél hibás!

A legtöbb nehéz helyzetben nem egy tettes és egy áldozat szerepel; nem igaz, hogy az egyiknek mindenben igaza van, a másiknak semmiben. Az effajta gondolkodás sokszor komolyan gátolja az előrelépést a megbocsátás folyamatában. Vizsgáljuk meg saját felelősségünket, gondoljuk át, mi az, amivel magunk járultunk hozzá a nehéz helyzet kialakulásához - és próbáljuk megérteni annak a helyzetét, aki bántott!



4.) A megbocsátás első lépése az elhatározás, hogy megbocsátunk


Ne várjunk, míg kedvünk lesz megbocsátani, hanem határozzuk el, hogy meg akarunk bocsátani. Engedjük, hogy Isten működjön a szívünkben, és végigvezessen a megbocsátás folyamatán. Higgyünk az Írásban, amely megerősíti: ,,aki megkezdte bennetek a jót, ...be is fejezi" (Fil 1,6).



5.) Akkor is meg kell bocsátanunk, ha maradandóan sérültünk


A megbocsátás nem tetszés kérdése. Ami történt, talán sohasem tudjuk teljesen elfelejteni, de a másik ember tartozását el kell engednünk. A Szentírás azt mondja: ,,Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak" (Kol 3,13).



6.) Ne feledjük: a megbocsátás folyamat

Az elszenvedett sérelmeket nem lehet azonnal elengedni. Az út, amelyet végig kell járnunk, jól elkülöníthető szakaszokra bontható: tagadással kezdődik, amelyet bánat követ, egészen a depresszióig és a veszteség átéléséig, végül megszületik az elfogadás. Legyünk türelmesek és megértőek saját magunkkal, míg végigjárjuk a megbocsátáshoz vezető utat!

/Forrás: cbn.com Magyar Kurír /

A jó anya jól tud hangolódni gyermekére.
A jó anya egészen korán feladatot ad gyermekének :
- Közel vagyok hozzád, de el is engedlek ! -
Fontos, hogy a gyerek megtapasztaljon dolgokat, de nem az anya tükrén keresztül.
A gyermek megy, tapasztalatokat gyűjt, majd visszatér az anyához.
Az anya dolga minden időben, minden körülmények közt nyitottnak lenni, befogadónak, tárt karokkal várónak.

A magzatnak is van emlékezete

Már a harminchetes magzat is legalább tíz percig emlékszik történtekre, derült ki holland kutatók tanulmányából. Ezek szerint az ember rövid távú memóriája már az anyaméhben kifejlődik. Már megint a keresztényeknek van igazuk, akik vallják, hogy a magzat is ember, másrészt pedig képesek imádkozni a méhen belül szerzett lelki sebek gyógyulásáért


Jan Nijhuis, a maastrichti egyetem kutatója és kollégái száz várandós nő magzatának emlékezőképességét vizsgálták meg. Ebben az úgynevezett habituáció segítette őket. Ez azt jelenti, hogy tovább tart, míg hozzászoknak a babák egy új ingerhez, mint egy régebbihez. A magzatok reakcióit ultrahang segítségével követték nyomon.

A kutatók 30-38 hetes magzatokat vizsgáltak. Eredményeik arra utalnak, hogy már a harminchetes magzatoknak is van rövid távú memóriájuk. Ha az első próbát követően tíz perccel újra szembesítették őket az ingerrel, jóval kevesebb időre volt szükségük, hogy hozzászokjanak. Így a harminchetes emberi magzat, úgy tűnik, legalább tíz percig emlékszik a vele történtekre. A harmincnégy hetesek pedig még négy hét elteltével is emlékeztek.

Az eredmények hasznosnak bizonyulhatnak. A magzat agyi fejlődésének jobb megértése segíthet a zavarok korai felismerésében - írják a kutatók a Child Development című folyóiratban.

(MTI)

Igen, a magzat is képes emlékezni, mivel testileg-lelkileg ember. És a méhen belüli élményei - például az anyától átérzett szorongás -, éppúgy képes roncsolni a kis életét, mint az anya cigaretta- vagy alkoholfüggősége. Ezért kérnünk kell Istent, hogy védje gyermekeinket fogantatásuk első pillanatától, és gyógyítson mindnyájunkat azokból a lelki sebekből is, amelyeket magzati életünk során esetleg szereztünk...

A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.

Theodore M. Hesburgh

Miért dolgozik a szülő éjt nappallá téve?

 Azt mondja: azért, hogy megkeresse azt a pénzt, amit a gyereke elkölt addig, amíg nem ér rá vele foglalkozni.

Vagyis, hogy megkeresse azt a pénzt, amelyen a gyerekét kiszolgáltatja idegen nevelési tényezőknek; azt a pénzt, amelyen egy idegent kap vissza felnőttként.

 Egy édesapa azt mondta: tudod, mindig kéznél tartok egy újságcikket, egy Vigilia-számot, s ha látom, hogy a gyerekek szívesen ülnek az asztalnál vasárnap, akkor abból föl szoktam olvasni. Az olvasást mindig meg lehet szakítani, az olvasáshoz hozzá lehet szólni.

Mindenképp időt kell fordítani a gyereknevelésre, mert nem megy másként.

A szívünket odaadni. Az atyák szívét a fiakhoz fordítom, hogy a fiak szíve az atyákhoz forduljon. Mindenütt helyettesíthetőek vagyunk, de a házasságban meg a gyereknevelésben igazából nem vagyunk helyettesíthetőek.

Egy 16 vagy 17 éves kislányka egyszer azt mondta:

'Azt tessék megmondani édesanyánknak, hogy minden este üljön le az ágyam szélére, és ha nem is tudok neki semmit se mondani, akkor is legyen ott, mert ha egyszer ki tudom mondani, hadd mondhassam ki.'

Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgass úgy, hogy elmesélje !

A szülők feladata gyermekeiket megtanítani az idő jó beosztására és felhasználására is. Egy kamasz fiú mesélte, hogy amikor édesapja látta, hogy milyen silány könyveket olvas tucat számra, figyelmeztette:

mára az irodalom olyan gazdag, hogy a jó könyveknek egy töredékét sem fogja tudni elolvasni egész élete folyamán.

Használja ajándékba kapott idejét értékes művek olvasására.
Emlékszem, gimnáziumi osztályfőnökünk is szokta mondani: "Atyafiak, jó könyveket ne olvassatok, abból túl sok van, csak a legjobbakat!"

Nagyon fontos , hogy a gyerekeknek már a családban természetessé váljon: minden, ami velük és bennük történik, érdekli, sőt érinti a többieket, és nekik is az a jó, ha részt vesznek a többiek életében.
Így válik a család közösséggé, és így válnak a gyerekek közösségi emberekké.
A keresztény családban nem csak a házon belüli és kívüli kötelezettségek teljesítésére szánnak időt, hanem egymásra is.

A kommunikációs készségeket pedig azért jó elsajátítani, mert, minthogy mindenki egyedi, egyetlen és megismételhetetlen személy, nem lehet mindenkivel egyformán érintkezni.

Figyelembe kell venni az életkort és az érzékenységeket, a nyitottságra, vagy zárkózottságra való hajlamot, az érdeklődési irányokat és a változékony testi-lelki állapotot.

 ( Idézetek Bíró Lászlótól )

Szent-Györgyi Albert:

Ima a gyermekekért

Uram, mentsd meg a gyermekeinket.
Mentsd meg értelmüket, hogy
romlottságunk ne rontsa meg őket.

Mentsd meg életüket, hogy fegyverek,
melyeket mások ellen kovácsolunk,
ne őket pusztítsák,

hogy jobbak lehessenek szüleiknél,
hogy építhessék önnön világukat,
a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat
és méltányosság világát,
melyet a béke és a szeretet kormányoz.
Mindörökké.

Csongrádi Kata :

Apu, ne menj - dalszöveg

Apu, apu, ne menj el.
Apu, kérlek ne hagyj el.
Apu, nem számít semmi, ha együtt élhetünk.
Apu, apu, ne menj el.
Apu, kérlek ne hagyj el.
Apu, könyörgöm hidd el, csak veled jó nekünk.

Ha elhagysz, már hiába várunk,
örökké hiányzol nálunk,
itthon mi szívünkbe zárunk,
hát ne mondd, hogy nincs tovább.
Nélküled nincsenek ünnepek,
pótolni téged már nem lehet.
Nélküled többé mi nem vagyunk már család.

Apu, apu, ne menj el.
Apu, kérlek ne hagyj el.
Apu, nem számít semmi, ha együtt élhetünk.
Apu, apu, ne menj el.
Apu, kérlek ne hagyj el.
Apu, ne hagyj el minket, apu, maradj velünk.


Ha elhagysz, már hiába várunk,
örökké hiányzol nálunk,
itthon mi szívünkbe zárunk,
hát ne mondd, hogy nincs tovább.
Nélküled nincsenek ünnepek,
pótolni téged már nem lehet.
Nélküled többé mi nem vagyunk már család.

Apu, apu, ne menj el.
Apu, kérlek ne hagyj el.
Apu, nem számít semmi, ha együtt élhetünk.
Apu, apu, ne menj el.
Apu, soha ne menj el.
Apu, ne hagyj el minket, apu, maradj velünk.
Apu, maradj velünk

Aki boldog gyermekeket akar nevelni, annak a házassága legyen a legfontosabb, s csak utána következzenek a gyermekek!

,,Fontosnak tartjuk a házasságot, de nem annyira, mint a gyerekek igényeit. Ezért aztán nem tápláljuk, nem öntözzük, s így szép lassan tönkremegy - s mire észrevesszük, hogy hibáztunk, már késő.
Ráadásul nemcsak házasságunkat veszítjük el, hanem gyerekeink leendő házasságához is rossz példát adunk, hiszen magukba szívják az otthoni feszült légkört, és ők is ilyet teremtenek majd maguk körül" - figyelmeztet a szerző.

A megfelelő fontossági sorrend betartásával a nevelés másik csapdáját, az elkényeztetést is elkerülhetjük.

,,Elkényeztetésről akkor beszélünk, amikor a szülő elvégez olyasmit a gyerek körül, amit maga is meg tudna tenni, sőt meg is kellene tennie.
Azt hisszük, ezzel segítünk rajta, pedig erről szó sincs.
Túldédelgetjük és túldicsérjük az édes kicsikét, míg el nem hiszi, hogy tényleg ő a világ közepe.
Nem tanul meg másokkal együttműködni, és házastársa, leendő főnökei nem bírják majd elviselni"

- mondja Cone, beismerve, hogy ezen a téren maga is sok hibát követett el.

Ma a legtöbb családban a gyerekek az elsők, a házasság fenntartása jóval kevésbé fontos.

Pedig hosszú távon a kis változtatások is - a nap csúcsainak és mélypontjainak megbeszélése, a gyerekek lefektetése után tévézés helyett séta kettesben, testi gyengédség - sokat jelenthetnek.

Évek távlatában ezen is múlhat, hogy egyetemet végez-e a gyerek, elválik-e, netán lelkileg sérült gyermekei lesznek-e - idézi David Cone protestáns lelkész és családterapeuta szakembert a boston.com cikke.

Magyar Kurír

Az ember csak akkor igazi ember, ha szíve van és másokért él. Vagyis : ha szeret. (Alfred Delf)  

Ha valaki egy csöppnyi szeretetet és jó szívet, egy csipetnyi világosságot és igazság- ismeretet adott a világnak : élete nem volt hiábavaló. ( Alfred Delp SJ)

Egyikünk sem él önmagának: mindannyian másokért vagyunk.
( Nazianzi szt. Gergely)

Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze - az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból!

Az ember az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart (vö. GS 24.), méltósága abban rejlik, hogy Isten az embert önmagához hasonló lényként, azaz személyként ,,akarja", és akaratát minden egyes ember személyes alkatába beleírja.

Létünk nem céltalan, véletlenek összjátékaként alakuló esetlegesség, Isten mindannyiunkat önmagunkért akarja és mindegyiküktől azt várja, hogy akaratát felismerjük, és a magunk akaratává tegyük.

Mindegyikünknek sajátos, egyéniségünkre szabott hivatása van, életünk csak akkor teljesedhet ki, ha hivatásunkat felismerjük, és az ebből származó felelősséget vállalva követjük szavát.

( Bíró László )

A boldogság titka

Az emberi boldogság titkait kutattam, s a következőkre leltem:
a titok nem a pénzben rejlik,
nem a vagyonban, nem a luxusban,
nem a semmittevésben, sem az élvezetben.

A boldog emberek titkára
mindig a biztonságérzetben,
a kis dolgok fölötti spontán örömben
és a nagy egyszerűségben találtam.

Mindig is csodáltam:
a boldog emberekből mennyire hiányzik a mohó vágy.
Soha nem láttam egyiket sem
nyugtalannak, idegesnek,
soha nem voltak fennhéjázók.
És a dolgokat rendszerint kellő humorral vették tudomásul.

/Phil Bosmans/

Az ember csak olyan kapcsolatban teljesedhet ki, amely nem csupán ideig-óráig tart.

A házasságban két ember életre szóló szövetséget köt, a házasság célja és értelme nem érhető el az élet egy szakaszán.

Az, ami néhány év múltán felbomlik, nem is igazi házasság.

Jézus is visszautasítja azt a korabeli felfogást, hogy a férj, ha feleségét valamiért már nem tartja a maga számára megfelelőnek, válólevéllel elbocsáthatja (vö. Mt 19,3-9.)

Ez ugyanis azt jelentené, hogy a férj a feleség megkérdezése nélkül, saját kénye-kedve szerint dönthet a házas közösség fenntartásáról, mintha a feleség az ő tulajdona lenne.

Jézus arra figyelmeztet, hogy a házasság nem emberi intézmény, Isten alapította és kötötte össze az emberpárt.

Isten ajándékozza őket segítőtársul egymásnak, hogy célba érhessenek; hogyan is lehetne ezt az ajándékot egy válással visszautasítani? (Bíró László)

Robert Burns:
JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Ne felejtsd el: Isten gondot visel minden gondodra.

És még akkor is, ha nem látod értelmét, felragyog egy fénysugár, és bevilágítja éjszakádat.

Szeretete égő tűz.

/ Roger testvér /

Sokkal több van bennünk, mint amirôl tudunk.
És ez bölcsen van így elrendezve.
Ha szükségünk van valamire, elôjön.

/ Edith Stein /

Radnóti Miklós:
Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

"Mi a boldogság?

Mikor a vágyak pihennek.
Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint tó fölött a madár." ( Gárdonyi Géza)

Dr. Gyökössy Endre:

"Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. "
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)


-Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.


- Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki
tesz.


- Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.


- Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.


- Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.


- Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.


- Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.


- Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.



- Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.


- Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.


- Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.


- Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.


- Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.


-Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.


- Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.


- Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

A földi boldogság első feltétele az akarat dolgoztatása egy cél felé, kitérés nélkül, lanyhulás nélkül.

Mert a boldogság egyik neme: a jól végzett munka látása, a siker érzése.

  (Gárdonyi Géza)

A világ elképzelhető legnagyobb kincse, amire az ember beleszületve rátalál, ahol utolsó búcsúra nyújtja kezét: az a család. Még akkor is az, ha valaki nem ismeri föl ennek valódi értékét."

(Adolf Kolping)

A család az a közösség, amely képes a teljes ember szolgálatára, nem csupán az emberi igények, vágyak és szükségletek valamelyik szeletének kielégítésére.

Nem elegendő ugyanis a gyermek fejlődésének anyagi-gazdasági hátterét biztosítani, szükséges az anyagi javakkal kapcsolatos erkölcsi kérdések tisztázása is.

Hiába válik valaki tizenéves korára élsportolóvá, ha nem sajátítja el a fair-play szellemiségét, nem lesz belőle kiváló ember.

A művészi hajlamok kibontakoztatása sem válik igazán a gyermek javára, ha nem tanul meg másokért áldozatot hozni, lemondani a saját vélt érdekeiről.

Korunk individualizmusa és egyre terjedő erkölcsi relativizmusa súlyos veszély, a családba, a gyermekek nevelésébe való beszivárgása megakadályozza, hogy a család valóban a humántőke forrása legyen, hogy a jövő generációja jobbá, nemesebbé váljon a jelenleginél. ( Bíró László :Hívom a családokat )

Az új családformák fölényét hirdetők szívesen eltörölnék a ,,hagyományos" családot, amely szerintük csupán egy emberpár intim életének színtere, tehát magánügy, észre sem veszik azt a katasztrófát, amely az egész társadalmat fenyegeti a hagyományos családforma visszaszorulása miatt.

A család a társadalom humántőkéje, nélküle a társadalom ugyanis atomjaira hullik szét, mert a családon kívül született gyermekek szocializálódásából hiányozni fog az egymásért kölcsönösen áldozatot hozni tudás, a generációk és nemek kölcsönös tisztelete, a valamivé válás helyett előtérbe kerül a birtoklásra törekvés.

A hagyományos család nem okozója a bajoknak, hanem elszenvedője, nem megreformálásra vagy éppen felszámolásra szorul, hanem támogatásra és védelemre. (Bíró L. Hívom a családokat )

A kötelék, mely igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm."

(Richard Bach)

A házasság Istentől szerzett út arra, hogy az emberi szívből kitermelődjék az a jóság, szépség és erő, amire képessé tette Isten, mikor saját képére teremtette. (Ravasz)

Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy a házasságban tud kiteljesedni.

A férfi és a nő elhagyja apját és anyját, és ketten egy testté lesznek (vö. Mt 19,5), összeköti őket a szeretet.

A keresztény házasság alapja egy még nagyobb szeretet: Krisztusnak, a főnek a szeretete teste, az Egyház iránt (ld. Ef 5,28-32).

A házasságból család lesz, ha a házasok együttműködve a Teremtő és a Megváltó szeretetével gyarapítják és gazdagítják az emberiséget, azaz a társadalmat és az Egyházat. (vö. GS 50)

A házasulandók szívből kimondott IGEN-je a házasságukból születendő gyermekekre tehát nem magánügy, hanem annak kinyilvánítása, hogy készek Isten teremtő erejével együttműködve építeni a társadalmat és az Egyházat. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a társadalom és az Egyház rá van utalva erre az IGEN-re, nélküle életképtelenné válik, elhal. ( Bíró László : Hívom a családokat )

 *

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkezem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

                                                           ( Ady Endre)

Amelyik házaspár együtt imádkozik, az együtt is marad.

(II. János Pál )

Járjunk szeretettel a mai korban!

Nem fontos, hogy észrevegyenek, de fontos, hogy szolgálatkészek legyünk!

Helyt kell állnunk. Ne figyeljünk oda a hamis hangokra, ne zavarjon meg a hamis tevékenységi láz!

( Schervier Franciska)

Egyikünk sem él önmagának: mindannyian másokért vagyunk.
( Nazianzi szt. Gergely)

A szeretet nyelve az egyetlen olyan " idegen" nyelv, amelyet minden ember megért.

( (J. Freinademetz)

,,Senki sem sziget. Senki nem él olyan elszigetelten, hogy viselkedése csak saját magára vonatkozna. Senki sem olyan független, hogy cselekedete és gondolkodása ne tartozna másra is. Legtitkosabb és legmélyebb gondolataim és döntéseim az egész világot érintik."/ Henri Boulad /

 A végső lecke, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk, a feltétel nélküli szeretet, mely nem csupán másokra, önmagunkra is vonatkozik!

Elisabeth Kübler-Ross

Jézus karjai kitárva, hogy átöleljen engem,                           
feje lehajtva, hogy megcsókoljon,
lábai szorosan szögezve, hogy szabaddá tegyen engem.
Vére kiöntve, hogy lelkemet mossa,
szíve szélesen kitárva, hogy befogadjon engem.
Akkor tudom, hogyan szeretett Jézus engem.
(Teréz Anya)

A szeretet az akarattól függ.

/ Pecci Joachim /

 "...Szeretni annyi, mint vállalni a
legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni
valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül
bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.

Én pedig szeretlek."

(Helen Thomson)

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk... végtelen.

(Calkuttai Teréz anya)

*

Mi úgy vagyunk, mint az edények. Az a pohár csordul ki, amely tele van.
Ha a lelkem egy-egy teli edény, akkor fogok adni.

A lelkiekben nincs más adomány, csak a túlcsordulás.

Szent akció, szociális akció... ha az ember szívének szeretete túlcsordul.
/ Prohászka Ottokár/

Akit szeretnek: az elég.
Aki szeret, az kifogyhatatlan olajjal világít.
Akit szeretnek, elfogy.
Aki szeret, vég nélkül él.

(R. M. Rilke )

"Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem a mások szolgálata.
Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretni.
A szeretet az egyetlen gyógyszer testi és lelki bajainkra egyaránt."
Prof.dr.Papp Lajos

" Korunk nagy baja az individualizmus, a materializmus és az erkölcsi relativizmus. "

(XVI. Benedek)

A családbarát társadalmi infrastruktúra nem egyéneket, hanem családokat szolgál, az embereket személyként, közösségek tagjaiként kezeli.

Elismeri mindenkinek az egyedi voltát, de tekintettel van a házastársi, a szülők és gyermekek közötti kapcsolatokra, azokat nem gyengíteni, hanem erősíteni igyekszik.

Fontos az identitás erősítése is, az uniformizált, semleges emberekből nem épülhet társadalom, csak arc nélküli (és ezért manipulálható) tömeg.

Az ember arra van teremtve, hogy szeressen és szeressék.

Mindkét nemet maga Isten hívja arra, hogy együtt cselekedjenek és éljenek. Ez a hivatásuk. És lényegében ez maga a szeretet.

Belegondolni is rossz, miféle társadalom lenne az, amelyben csupa semlegesnemű ember élne önmagának, önmaga kényére-kedvére, csak a saját gyönyörét keresve!

Az ember azt, ami számára jó, nem kitalálja, hanem értelme ősintuíciójában már ott találja, és engedelmeskednie kell lelkiismerete szavának, ha nem akar szabadságának méltósága alá süllyedni.

A valóságban a férfi és a nő termékeny feszültsége - és egyedül ebből származhatnak gyermekek, a család és a jövő - éppen a két nem különbözőségéből táplálkozik.

A szerelmesek szívesen vennék, ha körülöttük megszűnne a világ, hiszen ők ketten egymásnak mindent jelentnek.
Azonban ők is, mint minden ember beletartoznak a társadalomba, alakuló kapcsolatuk része a társadalom változó életének.

Fontos tehát, hogy kapcsolatukat a társadalom elismerje és méltányolja.

Mivel pedig a szerelmespárok által alapított családok adják a jövő nemzedékét, a társadalomnak sem közömbös, hogy milyen minőségű kapcsolatok, mennyire termékeny, stabil, megbízhatóan működő családok jönnek létre.

Az elköteleződés és a hűség tehát össztársadalmi érdek, nem az Egyház önkényes előírása.

Azzal, hogy az Egyház egyedül a holtomiglan-holtodiglan tartó házas kapcsolatot ajánlja a szerelmespároknak, utat mutat, a boldog élet, sőt, az életen túlmutató boldogság felé irányít.

Idézetek Bíró László : Hívom a családokat c. leveleiből

" Isten nem elsősorban új emberi lények létrehozására teremtett minket nőnek és férfinak.

Éppen ellenkezőleg: az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember képes a nemzésre, ezáltal kifejezve és fenntartva a nemi természetében ily módon tükröződő isteni képmást."( Család Pápai Tanácsa által kiadott Család-lexikon )

Azokról , akik a házasságban részben, vagy egészen kudarcot vallottak, sem a társadalom, sem az Egyház nem mondhat le.
A házasság örömhíre nekik is adhat új erőt, iránymutatást, adhat életüknek új célokat, és értelmet.

Isten szeretete irántuk sem szűnik meg, kegyelmét nem zárja el előlük.

Rájuk is számít, meg kell találniuk a feladatot, amit Isten nekik szánt.

*

Hogyan segítsünk szeretteinken, ha tönkrement a házasságuk?

Ha valakinek meghal a házastársa, a barátok virágokkal, finomságokkal jönnek, hogy vigasztalják.

Ám ha egy házasság megy tönkre, halálát nem zárja temetés. Ezért az emberek általában nem tudják, mit tegyenek ilyenkor. Mit tegyünk, mondjunk, és mit ne, hogy valóban segítsünk nehéz helyzetbe került szeretteinken?

"Anyám azt mondta, ha jobb háziasszony lettem volna, nem hagyott volna el a férjem" - zokogja egy fiatalasszony, aki egy éjjel rádöbbent, hogy minden hazugság volt: a férjének volt egy másik élete, saját bankszámlával és egy szeretővel...
Anyai vigaszra vágyott, de feddést kapott, ami csak még jobban összetörte. Egy másik asszony 26 év után sem tudja elfelejteni, mennyire fájtak a válásakor elhangzott szavak: "Kettőn múlik. Biztosan rajtad is múlt, hogy elhagyott egy másik nőért."

A válás minden szinten hatalmas veszteség. Sokan elveszítik az otthonukat, a vagyonukat, a barátaikat, rokonaikat, az egészségbiztosításukat, gyermekeik társaságát, sőt egyházi közösségüket is. Ezért fontos, hogy szavainkkal ne bántsuk, hanem gyógyítsuk a válófélben lévő barátot, ismerőst. Elmondhatjuk a véleményünket, de nagyon vigyázzunk, hogyan fogalmazunk, és ne feledjük, hogy nem ismerjük az összes részletet! Íme néhány ötlet, amivel valóban segíthetünk:

Legyünk vele!
- Legyen időnk bajba jutott barátunk számára; tapasztaljuk ki, a hétnek melyik időpontja a legnehezebb számára!
- Hallgassuk végig, ne siettessük a beszélgetést! Arra van szüksége, hogy tudja: valaki törődik vele és meghallgatja a bánatát.
- Valószínűleg leginkább a biztos támasz óvja meg attól a csapdától, hogy ,,viszonzásul" ő is beleugorjon egy új kapcsolatba.

Álljunk mellette!
- Segítsünk neki keresztény szakembert találni, aki jól ismeri a válás okait (pl. alkohol, kábítószer, családon belüli erőszak, pornográfiafüggés, házasságtörés, kóros függőség stb.)
- Keressünk és ajánljunk neki a helyzetével foglalkozó honlapokat, könyveket!
- Beszéljük rá, hogy járjon segítő csoportba (a gyerekek is)! Ha fél, ajánljuk fel, hogy első alkalommal elmegyünk vele!
- Kísérjük el a tárgyalásokra és érzelmileg megterhelő alkalmakra (esküvő, temetés)!
- Enyhítsük fájdalmát virággal, képeslappal, zenével, reményt adó, vigasztaló szentírási igékkel!
- Üljünk mellé a templomban! A válófélben lévők sokszor a hétvégén a legmagányosabbak.
- Gondoljunk arra, hogy egész kapcsolatrendszere gyökeresen megváltozott; azonos nemű barátunkat hívjuk meg időnként vacsorázni, pizzázni, filmet nézni.
- Ha nő az illető, lepjük meg egy új ágyneműgarnitúrával, kényelmes párnával vagy új hálóinggel, hogy újra nőnek érezhesse magát!
- Ha férfi az illető, hívjuk el kirándulni, sportolni, modellvasút- vagy barkácskiállításra!

Legyünk megértőek!
- A fájdalom feldolgozásához idő kell. Tévedés azt hinni, hogy a váláson hamar túlteszi magát az ember.
- Feltétel nélkül szeressük nehézségekkel küzdő barátunkat! Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésével egyet kell értenünk.
- Hallgassuk végig, ha öngyilkossággal fenyegetőzik, és ne vegyük félvállról!
- Öleljük meg néha! Üres az ágy, hűvösnek tűnik a lakás: az illetőnek szüksége van emberi érintésre.
- Vegyük észre, mikor kell szeretetből szigorúnak lennünk! Ha szükséges, kérjünk tanácsot szakembertől!

Segítsünk neki!
- Segítsünk pénzügyeit újragondolni és kifizethető lakásmegoldást találni! Ha szükséges, kérjünk anyagi támogatást a templomi közösségtől!
- Tekintsük át az aktuális kiadásokat. Nem biztos, hogy a volt házastárs hajlandó beszállni az ügyvédi és tanácsadói költségekbe, a gyerektartásba, az autó fenntartásába, a rezsibe, a vásárlási, háztartási kiadásokba.
- Ha nő az illető, segítsünk neki állást keresni! A válófélben levő nők sokszor rettegnek a munkába állástól, és nem tudják, hol is kezdjék. Lehetséges, hogy a válófélben levő férfinak is magasabb jövedelemre volna szüksége.
- Tegyünk a hűtőjébe kész- vagy könnyen elkészíthető ételeket! Ilyenkor nehezen tud koncentrálni. Nagy áldás számára, ha eggyel kevesebb dologra kell figyelnie.
- Ajánljuk fel, hogy eltesszük és megőrizzük a családi fényképeket, amíg valamelyest enyhül a fájdalom!

Amit ne tegyünk:
- Ne adjunk neki kölcsön pénzt, csak ha elfogadjuk, hogy sohasem kapjuk vissza; másként a kapcsolatunk rovására fog menni.
- Ne mutassuk a megbántottságot, ha nem hálás a segítségünkért. Időbe telhet, míg felismeri, mekkora áldozatot hozunk érte.
- Ne adjunk tanácsot, csak ha kér! Kivétel, ha pl. nem törődik a gyerekekkel vagy ha fel akarják függeszteni a közüzemi szolgáltatásokat.
- Ne gondoljuk, hogy a segítségnyújtás feljogosít a véleménynyilvánításra!
- Ne szidjuk a volt házastársat, főleg ne a gyerekek előtt!
- Ne hazudjunk a gyerekeknek, és ne próbáljunk tőlük információt szerezni! Ez rendkívül megterheli sebzett lelküket.
- Ne részletezzük mások előtt barátunk nehéz helyzetét!
- Ne gondoljuk, hogy választanunk kell! Úgy is maradhatunk barátok, hogy nem fordulunk a másik házastárs ellen.
- Ne válasszunk olyan filmet, ami válásról, szerelemről vagy gyerekek bántásáról szól!
- Ne szervezzünk számára randevút; erre még csak ne is gondoljunk!
- Ne mondogassunk olyan közhelyeket, mint pl. ,,Isten előtt nem kedves a válás; vissza fogja hozni a férjedet/feleségedet." Fájdalmat okozhatunk vele. Isten mindenkinek szabad akaratot ad; lehet, hogy a férj/feleség nem fog visszatérni, vagy nem változtat rossz viselkedésén.
- Ne feltételezzük, hogy az illető továbbra is otthon érzi magát a templomban. Gyakran előfordul, hogy akit a válás miatt eltaszított az egyház, örökre elmegy. Az elvált barát, akár férfi, akár nő, segítséget és vigaszt találhat egy gyógyító közösségben.

Forrás: Christian Broadcasting Network -Magyar Kurír -

A család közjó, és maga is a közjót van hivatva szolgálni.

A házasság és a család ugyanis nem magánügy, a házasságra épülő család nélkül a társadalom pusztulásra lenne ítélve.

Még a kicsi, szegény, tökéletlen és hibákkal terhes, de igaz szeretetben élő család is jobb szolgálatot tesz a társadalomnak, mint a szétesett, a hűséget semmibe vevő, önzően csak a maga javát kereső alkalmi kapcsolatok között vergődő emberek.

Minden kicsiny felebaráti szeretet-megnyilvánulás Isten irgalmának fényét sugározza, hiszen tudjuk:
"amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt. 25, 40)

A Szeretettel egységben lévő család lámpásának fényét Ő lobbantotta lángra, nem azért, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek. (vö. Mt 5,15)

A családi közösségért érdemes újra meg újra áldozatot hozni, mert a közösség szétesése több szenvedéssel jár, mint az érte hozott áldozat.

( Bíró László: Hívom a családokat, május)

  *

A jóság nem cél.

Következménye annak, hogy

Istennel találkoztunk.

"Az öröm ott kezdődik, amikor

abbahagyod saját boldogságod keresését

azért, hogy megkísérelj másokat

boldoggá tenni." (Michel Quoist)

"Az életet véges végig együtt kell leélni,

Úgy válik el mit ér a nő és a férfi.

Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,

a szerelem dal, melyet együtt kell megírni."

(Sztyepan Soripacsov)

Mondd,szeretni fogsz -e...

Ha az idő ráncot fon szemem köré
Apró barázdák ülnek szám fölé
Mondd, szeretni fogsz-e...
Ha majd emlék lesz a forró éjszaka
A csókok forrón elcsattant sora,
mondd, szeretni fogsz-e...
ha remegő karommal ölellek át
ébren töltve minden éjszakát....
Akarsz-e majd akkor is engem
Mikor szenvedőn sajgó testem
Kegyelemért kiált
Űzve még a halált
Kellek -e még akkor neked...
Mikor opálos tekintettel nézem kezed
Ahogy betakarja a nap fénye életünk
Mondd, szeretni fogsz-e...
Ha majd már nem leszünk  

"Az ember egy napon rádöbben arra,

hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az,

hogy valaki szeresse őt igazán."

(Goethe)

"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével.
Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül." (Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)

"Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket,
amit kapunk, hanem amit adunk."

(Nagy Eszter)

„A szerelemben nincsenek évek

a szerelemben csókok vannak.

A szerelemben jaj a fösvénynek!

A szerelemben csak azok élnek,

Kik szerelemből mindent odaadnak.”

(Gyóni Géza)

"Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg az arcodat."
(József Attila)

A házasság akkor lesz sikeres,ha idejekorán tisztázódik:

a szeretet nem csupán egy fellángoló érzelem,

hanem magunknak teljesen mások rendelkezésére bocsátása,

őszinte készség az ellenszolgáltatás nélküli adásra.

A szerelem pedig már nem másokra, hanem egyetlen személyre irányuló szeretet, és akkor teljesedik be, ha végérvényesen feladjuk mindazt a vágyat, szokást, igényt, amely csak a mi javunkat szolgálja, ha az ,,én" helyére a ,,mi" lép.

Annak azonban, aki a házasságra készül, egyik legnehezebb feladata megtalálni ,,az igazit".

Házastársul nem lehet egy csinos arcot, egy bársonyos hangot, egy biztató karriert vagy egy káprázatos szellemet választani, csak egy valóságos személyt, akinek múltja és jövője van, akinek sorsa a választottjának sorsával teljesen összefonódik.

Bukásra van  ítélve az a kapcsolat, melyben két egoizmus kapcsolódik össze...

Amikor a fiatalok a házasságra készülnek, sok ismeretet kell elsajátítaniuk, meg kell ismerkedniük

a társas élet, a helyes kommunikáció, a gazdálkodás alapszabályaival, egészségügyi, nevelési ismeretekre van szükségük, fel kell készülniük a konfliktusok kezelésére.

Mindezek megtanulható, természetes dogok, még fontosabb azonban a természetfelettiek befogadása.

,,Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott" (Mt 19,11),

mondta Jézus.

A kegyelem, amely képessé tesz Isten rólunk alkotott elképzelését valóra váltani, Isten ajándéka.

A házasság szentsége olyan kegyelmi forrás, amely segíti őket a Boldogság felé vezető közös útjukon...

A házasság nem emberi intézmény, de Isten az emberért alapította.

Az ember könnyen elronthatja, sikerre csak ketten együtt vihetik és csak akkor, ha meg vannak győződve a szentségi kegyelem mindent legyőző erejéről.

Bíró László : Hívom a családokat 2009 június

* Isten eredeti gondolata , hogy a házastársaknak örömük legyen egymásban.      * Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van !    /Richard Bach /     * A házasság  a feleség és férj testi-lelki szeretetközössége, melynek gyümölcse a gyermek.     * Sokszor terelgetni kell a szívedet, nem pedig követni.     * A férfiak számára a jó házasság négyszeres egészségügyi védőfaktor. / Kopp Mária /     * A nő azért került a férfi oldalára, hogy egyikük léte segítsen eljuttatni a kiteljesedéshez a másikét. / Edith Stein /   Isten az embert férfinak és nônek teremtette, mindkettôt a maga képmására. Csak a tisztán kibontakoztatott férfiasság és nôiesség képezi az Isten-képmásság elérhetô legmagasabb fokát, és a teljes földi élet legteljesebb átitatottságát az isteni élettel. / Edith Stein /     * Valójában nem a házassággal van baj, hanem az emberrel, aki nem tud, vagy nem is akar felnőni ahhoz a kapcsolathoz, amelyre a lelke mélyén vágyik, amelyben megtalálhatná végre önmagát és életének értelmét. A szeretet és elfogadottság utáni vágy ugyanis nem elégíthető ki ideig-óráig tartó kapcsolatokkal, csak tartós, végleges, kölcsönös elköteleződéssel.     Ahhoz, hogy férfi és nő, anya és apa, szülő és gyermek szeretetben éljen együtt, nem elég vonzódni egy romantikus vágyálomhoz. Elszánt akaratra, teljes személyes odafordulásra, sok erőfeszítésre, sőt okosságra és ügyességre is szükség van ahhoz, hogy házasságban, családban, szülőként sikeres életet éljünk, és gyermekeinket egy sikeres, boldog élet felé indíthassuk el.    A házastársak ajándékok egymás számára. /Bíró László :Hívom a családokat /     * A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet. /Alfred Tennyson /      *

* Mindennek ára van! Mért pont a szerelemnek ne lenne?

* A házasságban való elköteleződés, a hűség, áldozatvállalás, türelem,  nem valami jóról való lemondást jelentenek, hanem valami rossznak az elkerülését szolgálják; ezzel a család érdekét, de egyúttal a közjót is előmozdítják.

(Bíró László: Hívom a családokat)