Advent második hetében a Kegyelmi Úrjövetelre gondolunk,  Isten megszületésére a lelkünkben.

Készítsünk Neki  szép, kényelmes, tiszta , világos, otthonos helyet, ahogy a vendégeinknek szoktuk!

Keressük meg magunkban, mi zavarhatja Őt, mi nem tetszik Neki, és küszöböljük azt ki életünkből!

Ápoljuk magunkban a készséget a megváltozásra, hogy kialakulhasson bennünk Krisztus arculata!

Határozzuk el, hogy nem makacskodunk, nem ragaszkodunk ösztönös reakciókhoz, véleményünkhöz, akaratunkhoz, nem állunk ellen és nem szabunk határt Krisztus fényének.

De vigyázzunk!

Ha Krisztus után vágyakozunk, csak Ő befolyásolhat , változtathat meg bennünket!

Ne engedjük, hogy bármilyen hatás legyőzzön, bármilyen irányba elvigyen !

Csak Jézusnak engedjük meg, hogy átalakítson .

Csak Ő teremthet belőlünk új embert saját képére és hasonlatosságára.

Garrigon Lagrauge imája:

 Uram, engedd, hogy megismerjem, milyen akadályokat állítok többé vagy kevésbé tudatosan kegyelmed munkája elé önmagamban.

Adj erőt, hogy az akadályokat leromboljam!

És ha én ezt nem tenném, tedd meg Te, még ha sokat is kell szenvednem miatta.

Uram, mit kívánsz ma tőlem?

Add értésemre, mi nem tetszik Neked bennem !

Taníts megbecsülni értem ontott szent véredet, szentségi és lelki áldozásaimat, amelyekkel megsebzett szent Szíved táplál.

Uram, növeld szeretetemet irántad!

Add, hogy lélekben szüntelenül Veled legyek, hogy mindent elfogadjak, amiben részesítesz, hogy ne álljak kegyelmed útjába, hadd világosítsa meg, éltesse a lelkemet!

Amen.

Adventi ének:

Ó jöjj, ó jöjj…  (sz: Tárkányi –Zasasskovszky)

Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítő!

Beteljesült már az idő.

Törd át az ég zárt ajtaját.

Vár a világ sóvárgva rád.

Megnyílt az ég harmatozva,

Megváltónkat, hogy lehozza;

ég felhői nyíljanak szét,

hozva Jákob fejedelmét!

Föld, virulj ki, völgyön-halmon

viruló zöld hadd fakadjon;

nyílj ki földnek szép virága:

Dávid házának Királya!

Ó fényes Nap, ó szép Csillag,

téged vágyunk mi látni csak:

kelj fel Napunk, fényességed,

űzze el a sötétséget!

 Sándor Ernő: Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!