Advent 12. napja van ma, és egy szép Mária ünnep: Szeplőtelen fogantatás

Egyházunk ezen az ünnepen azt tanítja, hogy Mária (- fiának, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, tehát a megváltás miatt -) léte első pillanatától kezdve megkapta Istentől a megszentelő kegyelmet, s ezért nem volt alávetve annak az állapotnak, amelyet áteredő bűnnek nevezünk.

Mária életének boldog kezdetére gondolunk ezen az ünnepen. Arra, hogy ő mindig és egészen Isten kegyelmében élt, fogantatásától kezdődően igaz volt az Isten előtt.

Várjuk ma a közelgő Urat Máriával együtt!

Mária , amint várandós lesz, idős rokonához Erzsébethez siet.

Erzsébet, előrehaladott kora ellenére szintén gyermeket vár. Az ő fia lesz Keresztelő János, akire Jézus azt mondta, hogy nem született nálánál nagyobb ember.(vö.Mt 11, 11.)

Mária nagy segítségére van idős rokonának, miközben tanul is tőle, felkészül a szülésre, a csecsemőgondozásra.

Látogatásával karizmatikus közösséget hoz létre, amelynek aktív tagjai még a magzatok is!

" Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott:

Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?!" ( Lk 1, 41-43 )

Mária pedig elmondja hálaénekét, a Magnificatot.

 Tagja ennek a közösségnek Zakariás is, aki néma marad fiának születéséig, mert  nem elég nyitott a csodára. De amint megoldódik a nyelve, első szavaival Istent magasztalja.

Magnificat:

Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

Várjuk  a közelgő Urat közösségben, szolgálatkészen, nyitottan, tanulékony lélekkel, imával, Isten dicséretével !

Most ezt mondja az Úr,  a teremtőd, Jákob;  az alkotód, Izrael : Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy. (Iz 43, 1)

 Ágh Tihamér:

Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent

Boldog Jézus-várás.